Monday, May 11, 2020

Az utóbbi


hetekben volt időm elgondolkodni azon, ki vagyok és mennyit érek, amikor nem tudom teljesíteni azt, ami eddig tőlem elvárható volt. Amikor nem látja túl sok hasznomat a világ. Vannak napok, amikor nincs erőm semmire. Van, amikor a minimum szintet azért hozom, még ha alulról is. Van, amikor egész jó a helyzet. Hogy másnap megint ne legyek képes szinte semmire. A testem most egyszerűen csak nem úgy működik, ahogy szeretném, mint ahogy a világ sem, s a körülmények sem olyanok, hogy kedvem lenne dalra fakadni tőlük.
Hogy ezeken túl ki vagyok és mennyit érek, hogy mi a fontos az életben, mire vagyok képes, hova tartok, s mi az, amin változtatnom kell - ezeken a kérdéseken gondolkodom. S hogy ne csak néhány - bár meglehet, hogy helyes, ám - standard, instant válasz szülessen, ahhoz el kell őket viselnem, engednem kell, hogy egy ideig együtt éljenek velem. Leüljenek a reggelizőasztalhoz, az ágyam szélére éjjelenként, vagy mint most is, kijöjjenek velem a kerti házba májusi esőt nézni a nagy, földig érő ablakokon át.
Sokáig nem éreztem az ízét semminek. Nem éreztem az éhséget, nem voltam szomjas. Most főztem egy csésze teát, szárított gyógynövényekből - citromfű, csipkebogyó, narancshéj, körömvirág - és néhány friss mentalevélből. Újból tanulom az ízeket. Nem megy magától. Ha születik valaha válasz néhány kérdésre, annak ez is része lesz: nem az a fontos, hogy mindenem meglegyen, hanem, hogy bármi is legyen, bárhogy is legyen, ne veszítsem el közben az éhséget s a szomjúságot - kenyér és víz után, szépség és bölcsesség, Isten országa után. Mert valóban azok a boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Lehet, hogy a kincs nem más, mint a hiány.
Tegnap hosszú idő után először találkoztam azzal a néhány emberrel, baráttal, akik a legtöbbet jelentik nekem ezen a környéken. Újból nem voltam jól, de annyira hiányoztak. Látni akartam őket. A barátnőm készített rólam - örök emlék! - egy homályos képet. Néha megnézem, hát ez vagyok én. Tele kérdéssel. Nem a legjobb formában. De az a nevető szempár a szájmaszkon túl, s mint mindig, a felemásan álló gallér a pulóverem felett: ez már egy kezdet. Innen már fel lehet épülni.

17 comments:

Abigél said...

Pont idetévedtem, köszönöm, hogy leírtad! Most is olyan jól tudsz fogalmazni!
És jobbulást! :)

Gyöngykaláris said...

Pár írásoddal korábban, egy gondolatodat olvasva, magamban megköszöntem Neked azt, hogy valahol - számomra sokszor - utat mutatsz. Csupán azzal, hogy leírod azt, amit érzel, és amire vágysz.
Sok erőt mindenhez! a szépség ottvan Benned, és így körülötted is. <3

Anonymous said...

Drága Márta!

Köszönöm ezt az írást is! Vigyázz magarda és jobbulást kívánok!
Virtuális ölelés: Márta Budapestről

Piroska said...

Jobbulást kívánok, Márta!

Klári B. said...

❤ Erősítsen az Úr!
Én is pont így éltem meg a karantént... hogy csinálnák én minddn félét, de valahogy nem úgy megy, ahogy szeretném. Vannak napok, amikor még kevésbé, mint máskor.

Gyöngykaláris said...

Kedves Márta! Tegnap kézhez kaptam a könyved.... :) <3 mit is fűzhetnék hozzá....?

Sipos Éva said...

Gondolok rád.

OLGA said...

Jobbulást, lelkileg ,testileg erősödést!Sokszor ölellek, nagy szeretettel!

Katalin said...

Gyógyulj Márta, jobbulást kívánok, sokat gondolok rád♥

Anonymous said...

Kedves Márta! Mihamarabbi gyógyulás kívánok! Szeretettel gondolok Rád! Üdvözlettel: Márta Budapestről

iri-aldasszomj,blogspot com said...

Márta drága nagyon megleptél. Sajnálom amin át kell-et menned de jobbañ sajnálnám ha ezt ki nem íród magadból. Még vágyok győződve hgy sokunk segítségére vagy.Hat igen ezen el lehet gondolkodni:"a kincs nem más mint a hiány "Szeretlek Márta!

L. M. Zsuzsi said...

Drága Márta, akkor ez koronavírus? Abbol, hogy találkozhattál emberekkel, azt gondoltam nem, aztan most láttam a korházi instaposztokat... Nagyon nagy szeretettel gondoltam rád addig is,de igy meg inkább, hogy ennyire sokáig kell küzdened... sok erőt hozzá! A könyvedből pedig rendeltem hetet! Egyik az enyém, és egyet már el is ajándékoztam. Nagyon jó téged papiron is olvasni, egeszen másféle élmény, köszönet érte! Gyogyulj meg, aztán ebből a nehéz tapasztalatból is írj majd! Vagy bármiről, csak épülj hamar!

márta said...

Nem korona, van 2 negativ tesztem is.:) Ha kikerulok innen, majd irok.

Sipos Éva said...

Nagyon várjuk az új írást.

Békési Katalin said...

Kedves Márta!
Imádkozom érted!
Szeretettel gondolok rád: Kata

L. M. Zsuzsi said...

Jaj, kozben olvastam az instán... hat, erre nem gondoltam. imádkozunk érted drága Marta!!

Klári B. said...

Imádkozom érted, mihamarabbi gyógyulásért, megerősödésért.