Apró luxusélmények útközben.

Egy többsávos úton szemben egy biciklis ahogy ég felé tárt kezekkel, széles mosollyal az arcán száguld lefelé a dombról.

Benzinkút kávé, amit máris kilötyögtetek a törtfehér színű kabátomra. Leülök a járdaszélre meginni a maradékot. Szemben velem a kék végtelenség, a távolban a hegyek, a piros benzinkút. Egy Edward Hopper festmény.

Szép olasz bélyegek. Rendelni egy csésze espressot ebéd után, képeslapot írni néhány embernek. 

Betérni az összes templomba a környéken, mindenütt elidőzni, elnézni a részleteket, hosszasan leírni a gondolataimat, amire nem volt időm az utóbbi napokban.

Az étteremben a szomszédos asztalnál egy család, ahol mindenki rajzol és színez a papír alátétekre, amíg várakoznak az ebédre.

Egy nagy, kasmír sál a táskában, amit mindig másra használok: hol a vállamra terítem, hol a hideg székre vagy kőre, amikor fúj a szél, a fejemre. Soha ne felejtsünk el vinni egy nagy sálat útközbenre. 

Fülig csokis fagyis kisgyerek a fagyizó előtt.

Megkeresni a legközelebbi postaládát.

Megvenni a könyvesboltban egy ismeretlen helyi költő kötetét.

Patina, minden helyen és formában - az épületeken, a templopadokon, az utcakövezeten, az arcokon, a saját arcomon - bizonyítva azt, hogy milyen szép maradhat az, amit, akit jól szeretünk.

Utcazenész. Levideózom, ahogy az egyik kedvenc számomat játssza, a szemem sarkából látom, ahogy egy pár, mikor ezt látja, kikerül hátulról, hogy ne "rontsák" el a felvételt. Olyan hosszasan hallgatni, amíg kedvem tartja. Nagylelkűnek lenni, tapssal, mosollyal, a kitett kalapba az aprópénzzel. 

Tágasabb álmokat szőni, mint amilyeneket otthon merészelünk.