Pontosan emlékszem a pillanatra és a helyre, ahol belémnyílalt,
de hogy mikor múlt el, egyszerűen csak azáltal, hogy mozgásban maradtam
s hogyan gyógyult meg,
mint annyi más nagy szívfájdalmam,
amiről azt hittem,
elviselhetetlen,
hogy soha többé nem lesz jobb,
arra már nem.
Fokozatosan történt.
De megtörtént.
Rossz mozgásban korlátozott lenni, nem jó, de az jó, hogy testileg lelkileg elmúlik.
ReplyDeleteAz én idegbecsípődésemről egy emlékem van. A kollégám a munkahelyemen felpattant a székéről, és bekötötte helyettem a cipőfűzőmet. Ha ő nem lett volna, ott lígett-lógott volna végig az úton.:)
Örülök, hogy számodra " megtörtént"!
Jaj, az a tűz!
💚🌿
Delete