Kissé

szomorú vagyok, mert elrepedt és kicsorbult a kávésbögrém, és tudom, hogy másból is lehet inni, de én akkor is szerettem ezt a bögrét, és a kávézás már soha nem lesz ugyanolyan nélküle. Pedig én nem ragaszkodom amúgy a tárgyakhoz, szívesen kölcsön meg örökbe is odaadok mindenkinek ezt-azt, de na, úgy látszik ehhez a bögréhez már odanőtt a szívem. Még sóhajtozok egy sort, aztán megpróbálok megszelídíteni egy másik bögrét. És ha valamikor, valaki - aki szeret engem, meg minden - valahol lát egy ugyanilyet, kunyerálja el, vagy vegye meg nekem...