"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Thursday, August 16, 2007
T. nagyon rendes férj
amúgy, de időnként, például ma reggel, rájön a hoppáré, aztán például vércukorszintet akar nekem mérni, mert van neki néhány vércukorszintmérője, és azt ki akarja próbálni, persze rajtam, de ő úgy állítja be, hogy aggódik a vércukorszintem miatt. Ja, az aggódó férj. Szerintem csak élvezi, hogy kergethet a lakásban fel s alá a tűvel, míg megadom magam. S csodálkozik, hogy hogy tudtam megszülni három gyereket, ha ennyire félek egy kis tűtől. Amúgy 4,5-ös lett a cukorszintecske, ami állítólag jó.
Ezen jót szórakoztam! Én is aggódok a vércukorszintem miatt, de most hogy olvastam, hogy azt tűvel mérik, már nem aggódom egy cseppet sem. Nem én!
ReplyDeleteJót derültem ezen a pósztocskádon :))) T. nagyon rendes férj, hogy még a vércukorszintedre is odafigyel :)))
ReplyDeleteSzép napot,N
Azért örülök, hogy vérvételkor nem kell kergetnem a gyerekeket. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha 15 gyerek szaladgálna az osztályon... :)))
ReplyDeleteMárta, az ujjadat szúrta meg? Az szerintem is rémes. En is félek minden szúritól, nagyon.
ReplyDeleteNoémi, kórházban én is tudok viselkedni :)
ReplyDeleteBetti, igen, az újjamat. Micsoda barbárság!
Hát, mindjárt sejtettem :))))de az a kis tű tényleg nagyon tud fájni, teljesen megértelek. "Csak úgy" én sem engedném, hogy megszúrjanak :)) Azért jó volt elképzelni mi lenne az osztályon, ha úgy kellene a gyerekeket összehalászni és esetleg még a szülők is segítenének az eltűntetésükben meg a manók :)))
ReplyDelete