"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Wednesday, November 14, 2007
Írtam egy pósztot,
de nem tettem fel, és jajdejól tettem. Ilyeneknek is lehet örülni. Hogy valamit nem teszel meg, nem küldesz el egy levelet, nem mondasz ki egy szót, ilyenek. Az olyan bonyolult, mikor olyasmi teszel meg, amit nem kellene, utólag már olyan izé, hogy nem lehet visszacsinálni. Hát az ember annak örül, aminek tud. Vannak ilyen tulajdonképpen negatív vagymilyen örömök is. Még elmondhatom néhányféleképpen, de a lényeg akkor is ugyanez lenne. Az is lehet, eztán mindig így fogom csinálni.
Csak nem azt akarod mondani, hogy eztán is így fogod csinálni, hogy nem teszed ki amit írtál...kár lenne érte...mindenesetre örülök, hogy jó a kedved (legalábbis úgy tűnik az előző bejegyzéseidből...)
ReplyDeleteSzerintem ezert jo butanak es bunkonak lenni, es nem megbanni soha semmit.. szerintem sokkal egyenesebb.
ReplyDeletena de azert meg neha tudasd velunk is mit irsz. nemcsak azt, hogy nem tetted ki :)
ReplyDelete"Hát az ember annak örül, aminek tud. "
ReplyDeleteHehe, ezen jót derültem...tök jó fej vagy! :D
Persze, most én is azon gondolkodom, mi lehetett az a poszt.
ReplyDeleteÁ, butaságokat írkáltam...:) S még az a veszély sem fenyeget, hogy halálom után megtalálja vki a fiókban, aztán jól közkinccsé teszi, ezért is szeretem én a blogot, mert egy kattintással mindent el lehet tüntetni.
ReplyDeleteMás: nem megbánni soha semmit azt jelenti, hogy nem nézel soha vissza. Az ember a múltban általában olyan dolgokat tesz, vagy mond, amire az akkor meglévő érzelmei, lelkiállapota , ilyesmi indították. Ezek közben megváltoznak, vagy félreérthetők voltak, vagy ilyenek, szóval egy csomó ok van, amiért jobban tette volna, ha megtartja magának. Tulajdonképpen ez is egyfajta egyenesség, mert az ember kimondja, ami a szívén van. És utólag megbánni a dolgokat az olyan emberi...
Szerintem nem azt jelenti, hogy nem nezel vissza.. visszanezel, eszedbe jut, milyen hulye helyzet volt, ujra vegigveszed az osszes lehetseges cselekvesi modot es kovetkezmenyt, es kicsi szivedet boldogsaggal tolti el a tudat, hogy a leges-legbunkobb variaciot valasztottad (ha megsem, akkor talan erzel egy kis csalodast, de ez nem tart sokaig). Jo, azt allitani, hogy csak ez egyenes, valoszinuleg bunkosag volt.. ha letezhetett volna ennel bunkobb hozzaszolas is, akkor persze egy kicsit csalodni fogok.
ReplyDelete