Hát biztosan nem a Sára, meg az Enikő, mert Anna nyert, és közben volt olyan, hogy kirohanás, elrohanás, meg ilyenek, és vajh' mikor játszhatunk egy olyan kört is, ahol tényleg kíméletlenül kiütjük az ellenfelet...? Mert így mindig, mindenkinek megkegyelmezünk, s mégis mindig, mindenki megsértődik...És ezer bocsánat, de egy szülőnek nem éppenséggel érdekfeszítő az ilyen közös társasozás...De azért jó képet vágok hozzá, na.
Anita nagyon szereti ezt a játékot, főleg ha ő nyer :)
ReplyDeleteSzia Márta!
ReplyDeleteÉn az ikrek apukája vagyok.Szimpatikus vagy és kedves!Szerintem, a fotó rólad a Tordai Hasadék tetején készült, a kereszttel szemközti sziklákon. A kövek nagyon ismerősek, a gesztusod meg árulkodó. Lehet, tévedek.
Békés Karácsonyt neked és családodnak, Boldog Új esztendőt!
Hát azért mégis kívánok sok nevetést,sok játékot!!!
ReplyDeleteezt most mintha rólunk írtad volna...mindig mindenkinek megkegyelmezünk, mégis mindenki megsértődik! de lesz ez még jobb is, én reménykedem...:))
ReplyDeleteemi
Szia Ikrek-Apukája! :)
ReplyDeleteMajdnem eltaláltad :). Ismerem az általad említett helyet, de ez a Retyezátban készült múlt évben. (Retyezát = a világ legszebb hegysége. Szerintem.)
Szia Márta!
ReplyDeleteMi kíméletlenül kiütünk akárkit:)Persze nálunk is van sértődés,sírás.rívás,"de,ha nem tartjuk be a játékszabályokat,nem lehet "igazságos"játékot játszani(Robi)
Jó olvasni a bejegyzéseidet.Kb.egy hónapja "követjük nyomon"az eseményeket veletek kapcsolatban,örülünk,hogy legalább így "találkozhatunk".És tényleg jól írsz(Melinda)Sok puszi
Ejha, még egy zugolvasó napvilágra került.:) Amúgy teljesen igaza van Robinak, s ha így is, úgy is sértődés van, akkor jobb a ti módszeretek. (Nem akartok blogot írni? :))
ReplyDeletenállunk akármilyen társas játékot játszunk,mindig a kicsi nyer...szerencséje van....a nagy....az meg nyafog:))...és mégis szeretünk játszani!
ReplyDeletemi csak majdnem mindig kiütünk mindenkit. De így is úgy is Krisz nyer.
ReplyDelete