a lánykák közben meg nagyban készítik a kis ajándékaikat az Angyalnak, akit már nagyon várnak és akit nagyon szeretnek. ( Titokban jól zsebre rakom a mondataikat, szeretek angyal lenni. Meg Mikulás is. És fogtündér is.) Sára azt írta a levelében, hogy legyen szíves hozni neki egy puha kis plüssmackót, ezenkívül pedig csak szeretetet és békességet kért. :) Igazán nem nagyravágyó, és jól látja az ünnep lényegét. (Hiába, az ÉN lányom!)
Szóval, ma este, a gyerekek elalvása után szépen feldíszítjük a fánkat, hogy reggelre jól meglepődjenek. Szeretném, hogy még tíz év múlva is meglepetés legyen nekik a karácsonyfa. Vettem egy üveg Tokaji édes bort, ma este megbontjuk, mert ez úgy illik a karácsonyfadíszítéshez.
Most jó élni nagyon. Örülni annak, ami van. Kicsit jobban megtanulni vágyakozni az után, ami a miénk ( Simone Weil), meg ilyenek.
Volt olyan karácsony, amit kis híján tönkretettem a sértődékenységem és büszkeségem miatt, de ejsze tanulok a hibáimból, meg a máséiból is, és néha nem is vagyok reménytelen eset.
S közben megsült az utolsó adag pogácsa is, és elmentem mesét olvasni, hátha sikerül hamarabb ágyba csalogatni az aprónépséget.
Áldott Ünnepet Neked és Családodnak!!
ReplyDeleteAnnyi mindent sutottel, nem akarsz neekm is kuldeni azokbol a pogacsakbol?:))
ReplyDeleteAmugy meg Boldog Unneplest kivanok, de lehet, h felesleges, mert ugy latom amugy is megvan mar.....>:D<
A jó szó sohasem felesleges.:) Köszönöm, és viszont kívánom, és mindenből küldenék, de nem lehet, és még szerencse, hogy a szándék számít.:)
ReplyDeletede szép az élet,ugye?:))Szép ünneplést nektek!A lányok nagyon aranyosak....na pesze,a te lányaid:))))
ReplyDelete