büszkeségcsökkentő hatása van azon ténynek felismerése, amit T. olyan pontosan megfogalmazott az este. Hogy nekem nagyon apró dolgokon múlik a hangulatom. Igaz, azt is hozzá tette, hogy nem figyel oda eléggé ezekre, pedig semmibe se kerülne, de éppen ezért különb ő minden férfiúnál ezen a kerek világon, hogy ezt be tudja ismerni. Meg hogy egyáltalán eszébe jut, hogy ez valahol az ő feladata is, mármint az én hangulatom :), pedig én ilyesmire soha nem gondoltam. Szegény-szegény férfiak!
Pedig mennyit hangoztatom, hogy én racionális lánylény vagyok, s közben meg dehogyis, itt vonatozom az érzelmek hullámvasútján. Hiába magyarázom magamnak, hogy ezt butaság így érezni, amaz butaság, hogy hiányzik, meg ilyenek...De biztos nem véletlen az, hogy ennyire érzelmi + hangulati lények vagyunk, és azért sokszor hallgatok a józan eszemre, csak míg odáig eljutok, harcolok, mint Don Quijote...És mikor belefáradok, írok egy ilyen pósztot.
Azt hittem, csak nekem vannak ilyen gondjaim, megnyugtató, hogy nem...
ReplyDeleteSokszor én is hiába próbálkozom kiszállni az érzelmek vonatából, hasztalan erőlködés...
Na, akkor ezt a hangulatos dolgot jól megbeszéltük :)
ReplyDeleteSokszor ruhellem belatni, hogy en is pont olyan "no" vagyok mint mindenki mas. azaz erzelmi. pedig buszke is voltam a hideg fejemre.
ReplyDeleteEs hogy mennyire kis dolgokon mulik a hangulat, az megint frusztralo. ilyenkor irigyelem a ferfiakat.
Pedig nem mi tehetünk róla, hogy ilyennek teremtettünk. Akkor ez így van jól. El kell fogadni. Persze, harcolni attól még kell a butaságosságok ellen, szerintem, mert lehet, hogy azért vagyunk ilyenek, hogy megtanuljunk harcolni. És ennek következtében erősek legyünk, amúgy nőiesen. Vagy mittudomén.
ReplyDelete