Mint köztudott,

tiszta bögremániás vagyok, és nagy most az örülés a lelkem mélyén, mert kaptam egy újat (a Douwe Egbertsből ha veszel három csomaggal, akkor a bögre az ráadás :), és kár, hogy már túl késő van a kávéiváshoz, és épp ezért várom a reggelt, mert akkor pont megfelelő idő lesz hozzá, salala. Amúgy, pont ilyen bögréje volt annak a zeneiskolai titkárhölgynek is, akinél a múlt héten fizettem be valami szolfézs és zongoraórák díjait, és emlékszem, hogy annyira megirigyeltem tőle, hogy ilyenje van, és tessék, erre fel most már nekem is van. Az élet apró örömei...