Megszámoltam, ma

hétszer meséltem el életünk történetét különböző helyeken, dombokon, hegyeken, kibelezett kőbányák üregében... Igen, tényleg úgy van, hogy mindenkinek kicsit másképp, és ráadásul, mivelhogy Tibit is érdekelte, hogy kinek mit mondtam, neki megint el kellett mesélni az egészet itthon. Jó hír, hogy a népek őszintén kíváncsiak, aranyosak, és olyan mondatokra ragadtatják magukat, hogy : ha ti is elmentek, mi lesz itt a magyarsággal? :))) Még jó, hogy minden csoda három napig tart.
És, nahát...azt mondták a suliban, hogy úgy lesz jó, ha a gyerekek most teszik le az egész éves anyagból a vizsgát, ki is van tűzve a dátum, hogy akkor 18.-án, és meg is kapják a bizonyítványt. Végülis tökjó, csak most előre kell tanulni két és fél hónap anyagát, és nem tudom más hogy van vele, de én végkimerülést kapok attól is, míg a másnapi házit megíratom velük.
És becsomagoltam három dobozt, jóna, elég kicsi dobozokat, de aki a kicsit nem becsüli...