mondtam, tegnap voltam blogtalálkozón. Nem tudom, így hívják-e hivatalosan azt, mikor a blog által megismert ismeretlennel élőben is találkozik az ember...Anna majdhogynem Pápán lakik, de annyira azért mégsem, csak elég közel hozzá, és eddig azért nem sürgettük a találkozást, mert arra gondoltunk, kiki magában, hogy akiknek találkozni kell, azok úgyis találkoznak előbb-utóbb véletlenül is, de nem azért, mintha fatalisták lennénk, dehogyis. Aztán közbejött ez a mi leendő költözködésünk, s így megsürgetvén a sorsot tegnap az én családom meglátogatta az ő családját, és megismerhettünk többek között valami aranyos kicsi ikerfiúkat, akik olyanok, mint két tojás. Szóval, ezért is érdemes blogot írni. S ezúton is szeretném nekik megköszönni a tegnapi csodás délutánt. ( S csak úgy nemmellékesen mondom, hogy látogatás viszonzását kifejezetten elvárjuk...:))
Kigondoltam előre, hogy mit is kommentelek, de időközben magára hagytam a gépet 4 percre, és már nem emlékszem pontosan a szavakra (de áradozás lett volna a' biztos:). Dióhéjban: kicsit rövid volt, a nagy út előtt kifejezetten jól jönne még egy repeta. Tudom, csomagolás és társai...de így is megelőzted magad a valamelyik napi 3csomaggal:). Köszönlek.
ReplyDeleteDe szerencsétek van:))!
ReplyDeletede gyönyörű ez az öt gyerek! és valahogy így nézhettünk mi is ki annak idején, három lány után két ikerfiú:))
ReplyDelete