Sunday, April 6, 2008

Már második




vasárnapja, hogy elmentünk egy gyülibe Weimarba, lelki életünket ápolandó...Két istentisztelet van egymás után, és ma esett le, hogy a korábbi az inkább családosoknak szól, a második pedig azoknak, akik elalusszák reggel az időt, vagy nem tudom... Mi már mindkét variánst kipróbáltuk, ma például a későbbire értünk el, és olyan jó kis zenei kíséret volt, hogy valami győőőőnyörűség...Dobok, meg gitárok, meg hangerő is hozzá:)...nem nagymamáknak való, na. Pedig, jut eszembe, pont , hogy láttam egy nagyon szép idős hölgyet. Eddig még nem jutott eszembe egyazon személyre vonatkozóan, egyazon időben ez a két jelző.

4 comments:

  1. es az enekekkel jol lehet gyakorolni a nyelvet:) jo kis hangulatosnak nez ki

    ReplyDelete
  2. Az előbbiből kifelejtettem... az egyik házinénimnek volt egy mondása: rossz gyerek nincs, ugyanúgy ahogy szép öregasszony sem létezik. Én azért úgy gondolom, hogy mindkettőből akad néhány ritka példány. Ezek szerint a másodikra te is láttál példát:)

    ReplyDelete
  3. Az utolso enek nem igy hangzik :
    h h g c' h a h
    h c' d' d' h d' c' h h a
    a h c' c' c' c' h a h a g
    h h g c' h a g.
    ?
    (bocs, a z idotartamokat most nem irom be)
    Mert ha igen, akkor enekeltem magyarul is. Meg lehet te is.
    S miert volt az egyiken angol "felirat" is ?

    ReplyDelete
  4. Józsi, Józsi, nekem aztán írhatod ezeket a hangzásokat...:) De amúgy igen, ismerős volt.
    Az angolság abból ered, hogy valami nagyon fiatalos csapat énekelt, tudod, dobok meg minden, és úgy látszik, itt is szeretnek angolul énekelni a fiatalok.

    ReplyDelete