sokat sétálunk. Talán, mert hat még az újdonság varázsa, mert az ember valahogy szívesebben sétálgat máshol, mint a megszokott helyeken...Remélem, ez egy tartós közös szokásunk lesz. Csak egy szomszéd kis faluba mentünk el, és hát én totál el vagyok varázsolódva az ilyen helyektől...
Nálunk nincs már újdonság varázsa, de megmaradt a sok séta/kirándulás/bicajozás. Azokon a helyeken is még mindig el tudunk "varázsolódni", ahol már többször megfordultunk.
ReplyDeleteÉs arra is rájöttünk, hogy nem szebb itt a táj, a látnivalók, csak az itteni életünk másabb... nyugisabb, stresszmentesebb, van időnk/energiánk/kedvünk ilyen szabadidős elfoglaltságokhoz. Otthon sajnos másként volt... :-( önhibánkon kívül...
Egyelőre nem mondanám, hogy itt stresszmentesebb lenne az életünk, de hát még csak egy hónapja vagyunk itt...Az viszont tény, hogy van, hova kimenni akár rövid sétára is, és ez sokat segít abban, hogy ezt a kezdeti nehéz időszakot kiegyensúlyozottan éljük meg. Úgy örülök, hogy nem egy betonrengetegbe költöztünk valahova...( A Bakony azért szép emlék, kivéve a kullancsokat...:)
ReplyDeleteA Bakony nekem is szép emlék, ott nőttem fel :-). Kullancsokkal nem volt dolgom hál' Isten!
ReplyDeleteBoldog anyák napját!
ReplyDeleteNagyon szép kislányaid vannak. (Nekem egyébként csak fiaim) :o)
Örülök, hogy németül is blogolsz, majd "gyakorolok" rajta. :o) Kijavítani nem foglak, mert annyira azért nem tudok németül. :o)
hát ez az Enikő nagyon aranyos (kicsit huncutnak néz ki) ahogy kikukucskál a pitypangok mögül :)
ReplyDeleteGyönyörű ez a "Kislány sárga virágokkal"c. kép:))))!
ReplyDeleteKöszönöm!:)
ReplyDeleteKötéltáncos, amúgy pont te adtad az ötletet a német bloghoz...
Nagyon szépek a képek! Irigylem, hogy van energiátok kirándulni! Valamit nekünk is változtatni kellene...
ReplyDelete