Na jó, hagyom

ezt a szünet-dolgot. Igen, pontosan ennyire vagyok kitartó. :) Négy nap. Ez is valami. Kicsit felszínesnek éreztem már, amiket ide írtam, pedig hát na és, ha felszínes? Az élet legnagyobb része ilyen dolgokból tevődik össze. Emlékszem, mikor elköltöztünk ide...az utolsó napokban mindenkitől elbúcsúztunk, és akkor az addig laza baráti, ismerősi kapcsolatok túlcsordultak. Olyasmiket mondtunk ki, amit addig se, azóta se, meg aztán nem is lenne jó túl gyakran, mert nem is tudnánk elhordozni. Az ember lelke valahogy szomjazik a hétköznapi dolgok után (is). És bele is gondoltam, hogy annyi ember naplóját olvasom, és annyira rosszul esne, ha valaki már nem írna, még akkor is, ha csak annyit pötyög be, hogy vett egy pepita kalapot, vagy valami. Fogalmam nincs, miért érdekes ez, de érdekes, úgy látszik, így működünk. És akkor most, jutalomképpen, hogy annyi szépet írtatok nekem, és mert elviseltétek négy napon át a (majdnem) hiányomat :), itt vannak ezek a képek. Csak tőlem (na jó, az első és a harmadik kép Tibi műve, de én mondtam neki, hogy mit fotózzon:), csak nektek, csak most, és csak úgy.