Saturday, January 10, 2009
Például
ma én annyira aluszékony voltam, mint egy csecsemő. Egyedül vagyok a lányokkal, és sok dolgot kigondoltam mára - de dél körül szó szerint kidőltem. Nem volt köszönet benne, mert bosszantott a zongora meg furulyaszó, a hangzavar, az is bosszantott, hogy egyesek kihúzgálták a párnát a fejem alól, szóval ennyit az én sziesztámról. Sajnos, főzésre sem tudtam magamat rászánni...Viszont komolyan elgondolkoztam... elegem van abból, hogy minden este elégedetlen vagyok magammal. Ha ugye nem úgy sikerül a nap, márpedig ritkán sikerül úgy. Mert általában úgy sikerül, hogy például ilyen girbegurbán teszem meg a távokat, mint a mellékelt ábra is mutatja, ezért nem is jutok olyan messzire, mintha normálisan egyenesen előre tartanék...
Ez csakis valami női dolog lehet. :o)
ReplyDeleteAhelyett, hogy összeírnánk, amit aznap mégis elvégeztünk, pedig olvasni lett volna kedvünk helyette, inkább azon gondolkodunk, hogy miért is nem güriztünk még többet. :o)
Bezzeg pasitól még nem hallottam, hogy a fenébe is, miért is nem cseréltem ki a kiégett izzót a nagyszobában és tanultam egy kicsit a gyerekkel, hogy az asszony megvarrhassa végre a polársapkát meg a terítőket és a konyharuhákat, amiket ki is szabott. :o)
hú, milyen ismerős érzés :)
ReplyDeleteA kép nagyon jól érzékelteti miről is van szó ;)
ReplyDeleteCsatlakozok :) Elképesztő, hogy mennyre nem sikerülnek a dolgaim. Vajon eljön az az idő, amikor elégedettek leszünk??? Mi kell ahhoz? Kezdem elveszíteni a reményt :(
ReplyDelete