Vagy milyen jó elszöszmötölni apu kis műhelyében...
...meg aztán elkunyerálni anyutól a régimódi falvédőt...
Vagy 2500 m magasságából nézni a havasokat és az erős szélben száguldozó felhőket.
Szóval mindenütt jó, de legjobb ott, ahol éppen vagyok...mondom én, így aztán nem is nagyon akaródzott visszajönni ide abból a szépséges Erdélyből. Persze azért vágytam már a kis hétköznapjaink után is. S annyira utálok nagy szavakkal dobálózni, de azt hiszem, nekünk, akik egyszer vagy - mint én is, - kétszer váltottunk lakóhelyet (majdnem hazát mondtam), már csak ez az önként vállalt sorsunk: állandó honvágyban élni a másik, éppen (földrajzi szempontból) távoli otthon után.
Hmmm,hát igen....na,ezekkel a szavakkal most sokra mész...:)Jó volt nézni a képeket és olvasni....
ReplyDeleteSzépek a képek.
ReplyDeleteNah én meg most megyek nyaralni:)
Az a kalap az elso kepen, nagyon szep!
ReplyDeleteVarom a tobbi kepet is! Ezek olyan kepek, hogy maguktol is beszelnek! Varom a tobbit is! Es erezzetek jol ujra magatokat otthon! :)
Hat ige azok a gyerekkori falvedok..........
ReplyDeleteige=igen.Bocs.
ReplyDeleteGyönyörű :) Az utolsó kép a Fogaras? Én az alföldi lány, ott voltam nászúton, és első körben felhőnek néztem a Havasokat. Majdhogynem összevesztem ezen az újdonsült urammal :)
ReplyDeleteIgen, ez a Fogaras. Én most voltam ott először, de biztosan visszamegyek még.
ReplyDeleteIgen, beszédes képek, és sokat mondó kísérő szavak - ha nem is tudnak mindent elmondani, de legalább az ízét megéreztem, és ez elég is mostanra.
ReplyDeleteNagyon vártam, hogy újra olvashassalak, nekem felüdülés.
ez a tengeres kep nagyon megfogott. tenger utani honvagyam lett...:))
ReplyDelete