cenzúráznak itthon, az a helyzet, szóval ezentúl nem írhatok bármit és bármiről...pedig az illető aprónépek nem is olvassák a blogot, de tudnak a létezéséről, és ha rájuk nézve nem túl hízelgő véleményt kialakító viselkedést produkálnak (egyszerűen próbálok fogalmazni:), rám szólnak, hogy ezt nehogy meg merjem írni. S igazuk is van, mert ugyan ki szeretné, ha kedves családtagja nyilvánosan elmélkedne a mindenféle esendőségeiről...úgy hogy ezentúl még jobban fogok igyekezni, nehogy valakiről kompromittálót írjak, csakis és tényleg csakis saját magamról, ami megintcsak rém nehéz lesz, lévén hogy alig van hibám...
Tudod Márti, mi egy olyan világban születtünk, ahol mindig megmondták mit csináljunk, és nem nagyon volt más választásunk. Engedelmesség !!!
ReplyDeleteDe van a gyermekeinknek is saját személyiségük-és ezt te is tudod-amit tiszteletben kell tartani. Ha ezt nekem valaki 10 évvel ezelőtt mondta volna, biztos megbánta volna :)Szerintem te nagyon jól csinálod. Jó 7et kívánok nektek.
:)
ReplyDeleteAzért az a szoba... az nem egy egyszerű eset :-)
ReplyDeleteSzerintem hasznalj alneveket, es a lanyok ha elolvassak majd mondhatod, hogy "aa, ezt nem rolad irtam, hanem a masikrol" :))))
ReplyDeleteVagy ird magadrol, es mi majd eldontjuk, hogy vajon te kerultel haza nyakig sarosan az iskolabol, vagy valamelyik az aprosagokbol :D
Na Márta, ezzel én is így vagyok:)
ReplyDeleteÉn már lassan tökéletes vagyok:D
Doris, ugye te soha nem láttál még ilyet? :)))
ReplyDeletePI, egy pasi, aki takarít, az nem lehet más, mint tökéletes. :)