Nézzétek

el a lámpásmániámat ezekben a napokban, de például mióta a múlt évben összevesztek a gyerekek a Márton napi menetben az egy szem lámpásunkon, azóta vártam az idei novembert, mikor végre mindenki saját lámpással mehet majd felvonulni. Ma lettek készen, már csak pici gipsszel akarom rögzíteni a mécseseket a lila-fehér gömbök alján, hogy ne csúszkáljanak majd összevissza. Magamnak is készítettem egyet, mert ilyen nagy gyerek vagyok én még mindig titokban, és ennek is megvan a maga haszna és szépsége, mert a gyerekek kis barátnője is szeretne velünk jönni, így hát jól neki adom majd a lámpásomat. Az ember nem magának ültet fát, nem magának vesz csokit és nem magának fabrikál lámpást. :)