Tuesday, November 3, 2009

A novemberi

nap csupán egy-egy pillanatra bújik elő mostanság. Ha elég fürge vagyok, meglátom az almák tetején. A forró csoki pedig mindenfélére jó. De legfőképpen arra jó, hogy megkapaszkodjunk a csésze fülében, míg kevergetjük-kavargatjuk. Készülnek Szent Márton napra a lámpásaink, igazi mécsesekkel, igazi ragacsos szöszmötöléssel. Lett légyen pedig bármilyen gondterhelt a szív, a fényből jut is, marad is.



dátum:

7 comments:

  1. iriNovember 3, 2009 at 7:59 PM

    MINT MINDIG ELETHU!

    ReplyDelete
  2. JadeNovember 4, 2009 at 2:37 PM

    Tetszenek a kepek is, az iras is. Foleg az utolso mondata!

    ReplyDelete
  3. MagdalenaNovember 4, 2009 at 4:37 PM

    Szeretnék Neked egy díjat adni. Átveheted nálam.

    ReplyDelete
  4. RÉKANovember 4, 2009 at 9:46 PM

    Szépek vagytok, a képek és az írások is. Sok a párhuzam köztünk...
    Ha kedved van, látogass el hozzám: boldogfalva.blogspot.com
    Andrea

    ReplyDelete
  5. mártaNovember 5, 2009 at 5:16 PM

    Köszönöm, Andrea. Megnéztem a blogodat, nagyon szép. :)

    ReplyDelete
  6. MonikaNovember 5, 2009 at 8:14 PM

    Olyan szépeket írsz!!!!Állj neki egy könyvnek,kérlek!!!!
    Az utolsó mondat a szívemben maradt..)

    ReplyDelete
  7. mártaNovember 6, 2009 at 3:00 PM

    Annyira nagyon kedves vagy.

    ReplyDelete