Végre letakarítottam az erkélyt, kiöntöttem a virágföldet és kimostam a ládákat. Esőben. A feladat "nagyszerűsége nyomasztva hatott le kebelemre" (Kossuth) már hosszú hetek óta. Oktalanság a halogatás, s mégis képes vagyok egész nap halogatni, s mikor megunom, előlről kezdeni. Futni ma sem voltam. Ó. Ne várjatok ma tőlem mesebeli bejegyzést.
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ de jó képek :) tetszik a két kis lábujjhegyen álló lábacska, nagyon. :)
ReplyDeleteSemmi baj ,mert a kepek nagyon "beszedesek"
ReplyDeleteAz otthoni alma melyik otthont jelenti? Mi kaptunk a Marika nénje kertjéből almát amikor most Hunyadon voltunk, az nagyon finom volt, míg tartott nem is ettek gyerekek piaci almát.
ReplyDeletemesebeli képek!
ReplyDeleteKlári, nekem is az a kedvencem. Ahogy ácsingózik, mert nem éri jól fel a konyhapultot. :)
ReplyDeleteBetti, igen, ez az az alma. :)
Iri, Adina, köszönöm. :)
Csatlakozom hozzátok, szerintem is a lábujjhegyes a legédesebb! :-)
ReplyDeleteDe a többi is nagyon jó, olyan jó kis hangulatuk van!