Az a tény, hogy a

német közúti rendőrség a házunktól néhány méternyire állít meg vasárnap este fél tizenegykor, pont mikor a karácsonyra érkezett vendégeink "hiszen ugyis otthon vagyunk már" felkiáltással kikapcsolták vagy nem tudom mit csináltak a biztonsági övükkel, és ezért engem jócskán meg akarnak büntetni, de éppen akkor a nyakamba borul egy rendőrlány, akiről később kiderül, hogy igazából ismerős és még később az is, hogy egy karácsonyi angyal, mert neki köszönhetően megúsztam az egész mindenséget egy szóbeli figyelmeztetéssel - szerintem ez egy teljesen megszokott, hétköznapi dolog a márták életében. De az, hogy én oda is találtam a repülőtérre, aztán meg haza is találtam, az már nem annyira. S akkor köztes időben előforduló hóvihart, szélvihart, ónos esőt, ködöt s a világ legrosszabb benzinkúti kávéját még nem is említettem.