Thursday, September 16, 2010

Csütörtökön

Enikőnek általában csak két órája van, szóval miénk a délelőtt fele. Elhatároztuk, hogy mindig csinálunk valami érdekeset. Például ma megengedtem neki, hogy felseperje a konyhát. Aztán rózsaszín cukormázzal és arany meg ezüstgolyócskákkal díszített tündérmuffint sütöttünk, a nővéreinek szánta a délutáni tea mellé. Aztán elmondta vagy húszháromszor egymás után a németórára tanult őszi verset.
Szeretem a csütörtököket.





8 comments:

  1. 'Szép-lelkű-Mártánk'!
    Köszönet Neked!

    Kata

    ReplyDelete
  2. A te lányaid is szeretnek szoknyában járni?

    ReplyDelete
  3. En pedig a kepeid , s bejegyzeseid!

    ReplyDelete
  4. Kint van a pocija! Édesek azok a kis virgácsok! Nagyon helyesek együtt a lányok. Csak nem ilyen tó mellett laktok??

    ReplyDelete
  5. Márta, utólagos engedelmeddel írtam rólad a blogomban, sőt idéztem is tőled.

    Köszönöm! :)

    ReplyDelete
  6. :) Olvastam.

    Merci, nem lakunk ilyen szép tó mellett, de erre szoktunk biciklizni meg bóklászni az erdőben, mikor végre kisüt kicsit a nap.

    Adina, szeretnek, főleg ha új harisnyát kapnak (amit első viseléskor ki is szakítanak...:))

    ReplyDelete
  7. A kedvencem, ahogy bandukolnak egymás mellett :) édesek!

    ReplyDelete