Sunday, October 24, 2010

Anna - most már

tudja, hogy nem így van - de mikor még nem tudta, azt képzelte (de csak most mesélte el), hogy a gyerekek csak úgy potyognak lefele az égből, az anyukák pedig kiállnak az ajtó elé és elkapják majd jól megölelgetik azt a gyereket, amelyik az ő ölükbe pottyan.  Én nem tudom mit mondjak, de szerintem pont ott állhattam, ahol a nagyon rendetlen gyerekek szállingóztak és ha már így, azért nagyon jó mégis nekem, mert kárpótlásul ilyen történeteket hoztak magukkal ezek az égbőlpottyant gyerekek.

12 comments:

  1. Somolygósan indult a napom. Köszönöm.

    ReplyDelete
  2. Örülök, hogy ujból itt vagy!!!
    Köszönöm, hogy jól megmosolyogtattál!
    Neked is nagyon szép napot és hetet kivánok!

    ReplyDelete
  3. De jó:)Nagyon helyes gondolat:))

    ReplyDelete
  4. Úgy megsimogatnám a buksiját :) Nagyon helyes és az is, amit megfogalmazott!

    ReplyDelete
  5. szoval megis leteznek azok az egbol pottyant mesek... jo parszor megneztem... hmm :)
    hat neha forditva is igaz... egbol pottyantot szulok... rokonok... hazastarsak... ;)

    ReplyDelete
  6. :)

    Lehet hogy a Dumbo-ból inspirálódott, én még nem láttam ezt a mesét, de annyira szép gondolat...

    ReplyDelete
  7. Kedves Márta!

    Tudom, hogy nem passzol ehhez a bejegyzéshez, de sok szeretettel ajánlanék neked egykis olvasnivalót... Lehet, hogy már ismered, de amikor olvastam, rögtön Te jutottál eszembe. Szerintem neked is tetszene...
    Melinda Nadj Abonji: Tauben fliegen auf (jung und Jung kiadó)

    ReplyDelete
  8. Köszi hogy eszedbe jutottam:), pont ma nézegettem a könyvesboltban ezt a könyvet...

    ReplyDelete
  9. :)
    Hát ezt még nem halottam, de nagyon tetszett. :)))

    ReplyDelete