Tuesday, October 12, 2010

Az ujjánál

túl rövid, a vállánál túl keskeny, a derekánál túl hosszú, kicsit túl vastag fonalból, kicsit rosszul számoltam ki az arányokat, s a színe sem teljesen az enyém, csak azt tudtam előre, hogy szeretni fogom. Hozzám hasonlóan tökéletlen kardigánt kötöttem magamnak, itthonra jó lesz. Legalább nem fogok fázni ebben a mind hidegebb őszben.


19 comments:

  1. Nagyon aranyos ez a kardigán!
    Nem is csoda, hogy szereted.

    ReplyDelete
  2. Húha, de ügyes! Jöhet az együttkötős blogba is:-)

    ReplyDelete
  3. Pedig milyen jól áll! Szeretnék én is egy ilyet! :)

    ReplyDelete
  4. de szép! én is szívesen hordanék ilyet. megkötni, sajnos, nem tudom.

    ReplyDelete
  5. Akkor ugy latszik csakis attol fugg hogy kin log, mert bizony jol all!

    ReplyDelete
  6. Szép lett, finom darab, tényleg illik hozzád.

    ReplyDelete
  7. Én kötni se tudok. Jó ez a pulcsi, Márta! És tényleg jól áll:)

    ReplyDelete
  8. tudtam én, hogy szép lesz:) és örülök, hogy tanuja lehettem annak, hogy jön létre egy ilyen szép kardigán :D

    ReplyDelete
  9. less is more, ez is azt bizonyitja.Egyszerűen gyönyörű.szin, alak, sima, sima, sima forditott... :D

    ReplyDelete
  10. Én is mindig így járok, pedig nagyon precízen számolok... talán érzésre kellene, nem számok alapján. Egyébként nekem tetszik ;)

    ReplyDelete
  11. Szép lett a pulcsid Márta!Nincs ezzel semmi baj.Legyen sok örömöd benne!

    ReplyDelete
  12. Köszönöm a jóindulatot. :) Azt hiszem, nekifutok majd mégegyszer, más fonalból, mert a modell nagyon tetszik. Ez csak a főpróba volt, mondjukhogy.

    ReplyDelete
  13. "a derekánál túl hosszú"
    Ez nem baj! Sőt, lassan az a testrész is fázóssá válhat ... hiába, nem fiatalodunk.

    ReplyDelete
  14. ...de nekem nagyon tetszik!És szeretem a színét is:)

    ReplyDelete
  15. Nem tökéletlen! Egyedi és szép! Mint te!

    ReplyDelete