Thursday, September 29, 2011

Mici

nem szereti, ha túl sokat simogatom, és mindig menne, ha ölbe venném. Hát akkor nem veszem, nem simogatom (túl sokat). Viszont, ha leülök valahova, egy idő után ő is a közelembe telepszik. Felém pislogva olyan hangosan dorombol, hogy majd' megsüketülök, s ha látja, nem közeledem, - én is büszke vagyok ám! - végül mintegy mellékesen odajön, picit finoman megérint, majd újból visszamegy a tisztes távolságba.

"Boldog voltam. Én csak egy közönséges macskát szerettem volna. Ilyen gazdagságról álmodni sem mertem." (Polcz Alaine, Macskaregény)

(A második kép köszönet. Azoknak, akiket illet.)

dátum:

6 comments:

  1. MonikaSeptember 30, 2011 at 12:07 AM

    Ilyenek a cicák.....Tüneményes kis doromboló jószág a tiétek.:)
    Remélem,hogy már jobban vagy? Szép a kendőd.:)

    ReplyDelete
  2. aarkusSeptember 30, 2011 at 12:57 PM

    És szép az a tanítókisasszonyos baba is melletted. :-)

    ReplyDelete
  3. kovtamaSeptember 30, 2011 at 8:17 PM

    És jól áll a kendő és hasonlít a baba:) Szép hétvégét neked:)

    ReplyDelete
  4. livOctober 1, 2011 at 8:15 AM

    Ölellek Téged is, Micit is! Szép hétvégét!

    ReplyDelete
  5. mártaOctober 1, 2011 at 8:58 AM

    :)

    ReplyDelete
  6. kastanieOctober 4, 2011 at 1:29 PM

    :-)

    ReplyDelete