A tövig égett gyertyák tovatűnt tökéletessége ott van a fáradt arcok apró ráncában, a dolgozó kezek kérgességében, az összetört szívek darabkáiban.
Szépségük paradox.
Attól szépek hogy nem szépek, s hogy magukon hordozzák az értelmesen eltöltött, nem csak önmagának szánt élet látható és láthatatlan sebhelyeit.
Eppen erre gondoltam, mikor meglattam a gyertyakat:milyen tokeletlenek s megis milyen szepek!
ReplyDeleteSzep, mely gondolatok!Aldott vasarnapot!
legyen áldott ez a vasárnapotok
ReplyDeleteszép 3.advent vasárnapot!
ReplyDeleteMárta, ezek megint tökéletes sorok. Nagyon köszönöm!!
ReplyDeleteNekem az első képről, MáraiSándor: A gyertyák csonkig égenk cimű könyve jutott az eszembe....
ReplyDeleteKöszönöm Neked Márta a mai bejegzésedet is...
ez gyönyörű. idézhetem?:)
ReplyDeleteHa akarod, persze. :)
ReplyDelete