Tuesday, January 24, 2012

Zongoratanár kerestetik,

s míg minden bizonnyal meg is találtatik, addig magam próbálom óvatosan felfedezni a billentyűk titkát. Friss gondolat ez a maga határozottságában, de valahogy úgy teszi csillogóvá a szívemet, ahogy sosem hittem volna. A sok-sok, takarítás közben összeszedegetett, kallódó kotta keltette sóvárgáson túl, az időnként kedvetlenséggel gyakorló gyermekeimmel való vesződésen túl, eszembe jut végre-valahára úgy nézni az évek óta itt álló hangszerre, mint egy új, a magam szerény szintjén számomra is bejárható világ eszközére.
Elfogadni (hihetetlenül) későn érő önmagamat, s kissé bepótolni azt, amiről azt hittem, ez már kimarad az életemből - tán még nem késő.
(Szegény Mici. Ő nem szereti a zenét. Miközben én lelkesen "zongorázok", általában méltatlankodóan nyávogva járkál fel s alá a szobában.)

14 comments:

  1. Ó Márta! :D
    Soha nem késő. Sok sikert!

    ReplyDelete
  2. Nagyon tetszik! Persze, hogy nem késő!

    ReplyDelete
  3. Biztos vagyok benne, hogy sikerulni fog.(addig is Micit tessekeld ki a szobabol.Ha nem tudja ertekelni ami igazan ertekes)

    ReplyDelete
  4. Akkor még nem adom fel én sem, hátha megérek én is a dologra mire a lányaim zongorázni tanulnak majd :)
    Mici meg nem biztos, hogy a zenét nem szereti, csak lehet, hogy nem zongora-párti :))

    ReplyDelete
  5. de jó!:) Soha nem késő, hidd el!

    ReplyDelete
  6. Nekem már "csak" egy lestrapált szintetizátor jut, de nekem is nagy vágyam,hogy újra hangokat csaljak elő a billentyűkből.:)

    ReplyDelete
  7. Huh, de örülök, nem titkolt vágyam nekem is beleásni magam ebbe a gyönyörű világba...
    A gyerekek tanára lesz talán a Te tanárod is...;)

    ReplyDelete
  8. Nah, ezennel meg is lehet alakítani a Blogozó és Zongorázó Hölgyek Társaságát :)

    ReplyDelete
  9. ...a "Kisasszonyok"-béli Busy Bee Society mintájára, ugye...

    ReplyDelete
  10. Ezen név alatt akkor talán én is beléphetek...

    ReplyDelete
  11. :)
    Az egyetlen fiú olvasóm név-változtatás nélkül is akkor és olyan nem-létező társaságba léphet be, amikor és amilyenbe csak akar, mert megérdemli.

    ReplyDelete
  12. én is tanulok. persze csak úgy, hogy legyen sikerélmény is: egy kis segítség az elektromos zongorától a kíséretben és máris élvezhető az egész.:)) lehet később a gyerekekkel tanulok majd rendesebben én is.

    ReplyDelete
  13. Hát szerintem van több fiú olvasód is, csak azok lehet nem mernek megszólalni:)

    ReplyDelete