Ezért van az is, hogy szeretnék mindenfelé, amerre csak járok és amerre csak nem, barátságokat kötni és megtartani, vagy legalább barátságféléket, mosogatom szívesen a kávéscsészéket, fütyültetem a teafőzőt a tűzhelyen, mert azt szeretném megtudni, csak azt az egyet, ( olyasféle gyáva tudnivágyással, mint ahogy Ivan nem akarta tudni az Ádám almái-ban, szereti-e őt vajon az Isten ) "hogy végül is megtörhetjük-e, nem a magunkét, a másik magányát; az áldozatét, aki fél, a gyilkosét, ki nem érzi, hogy ölt!, azét, ki már nem is mer tudni rólunk."(Pilinszky János, KZ-Oratórium)
az egyik legremekebb film.
ReplyDeleteés ahogy azon aggódnak, lesz-e valami baja a gyermeknek az édesanya előélete miatt -lesz, csak éppen nem amiatt. és jó lesz, igenis.
csuda egy film!
"...ültesssek, oltsak."juttattad eszembe Aranyt...("csöndes fészket zöld lomb árnyán...benne én és kis családom...")
ReplyDeleteÁldott virágvasárnapot!
ReplyDeleteNövekedést a virágaidnak, növényeidnek és lányaidnak (minden bizonnyal meglesz a jutalma a törődésnek:) )
Tényleg, ez egy virágvasárnapi bejegyzés volt. Az ablakodon benézve pont ugyanolyan volt a látvány, mint az enyém.
ReplyDeleteA palántáim nekem is nőnek, idén először.
A film nekem is tetszett.
énis, én is szeretném bizton tudni, hogy szeretet és törődés teszi ilyen gyönyörűvé azt a csírát az ellenfényben, és képes megtörni a magányt.
ReplyDeletenem minden csírából lesz növény, nagyon érzékenyek ezek a kis magok, van, amit hiába öntözök, nem akar kikelni, és van, ami egy ideig szép, aztán, hiába minden törődés, tönkremegy. sokat bíbelődök velük.
ReplyDeletea kinti bokrok is mind dísztelen kórók még egyelőre.
a film az egyik legkedvesebb nekem, legjobban azt tetszik, ahogy a végén elkezdi énekelni a volt náci azt hogy : "how deep is your love"...ennél szebb filmvéget még sose láttam.
millió köszönet, hogy írtatok :)