Saturday, April 14, 2012

Eljött az ideje

Tolsztoj Háború és béké-jének, (csak hogy lássam, igazat mond-e Pilinszky, mikor azt állítja, nem hosszabb egy Shakespeare-szonettnél ), aminthogy annak is, hogy a lányom ugyanolyan se hall-se lát módon olvasson az utcán, mint a jó édes anyja. Az élet olyan kiszámítható.

dátum:

6 comments:

  1. VRJúliaApril 14, 2012 at 2:38 PM

    Így érzem én, sokszor- hogy kiszámítható. Ilyenkor nem aggódom. Aztán néha mégis elbizonytalanodom.
    Csodás nagylány- különleges környezet.
    Szép hétvégét.

    ReplyDelete
  2. csillagApril 15, 2012 at 7:27 AM

    wow, érdekes lehet csónakázni az "udvaron" :)

    az nagyon jó dolog, ha hasonlítanak rád a lányaid:)

    ReplyDelete
  3. kovtamaApril 15, 2012 at 9:39 AM

    Olyan sokszor gondoltam rá, hogy végre elolvasom. Ugy látszik nálam még nem jött el az ideje:)

    ReplyDelete
  4. ÉvaApril 15, 2012 at 10:46 AM

    Nagyon szeretem az orosz klasszikusokat, visszavisz egy olyan világba, amely hiányzik nekem. Olvastam már a Háború és béké-t, most az Anna Kareninát fogom( idő!), mert annak az élménye a ködbe veszett már, de pár hónapja a film eszembe juttatta. A Sophie Marceau-félét láttam DVD-n.

    ReplyDelete
  5. mártaApril 16, 2012 at 3:01 PM

    Nagyon köszönöm, hogy írtatok..

    ReplyDelete
  6. MonikaApril 16, 2012 at 9:38 PM

    Első pillantásra úgy tűnt,mintha te sétálnál könyvvel a kezedben.:)

    ReplyDelete