Sunday, October 7, 2012
Mikor
hazamegyünk a szüleimhez, mindig a gyerekek alszanak a lánykori szobámban. Most viszont, egy éjszaka erejéig, megint én. Reggel sokáig aludtam, s később, már visszaindulás előtt, minden apróságot még egyszer jól megnézegettem, aztán futólag kitekintettem az ablakon, majd kifele jövet halkan, szeretettel csuktam be magam után az ajtót.
óh, később vettem észre ezt a korábbi bejegyzésed...
ReplyDeleteaz a kicsiMárti de aranyos a fotón:)
Mennyi minden benne van ebben a pár sorban és képben, amit én továbbgondolva azonnal saját emlékeimmel fűszerezem.Köszönöm!
ReplyDeleteThis comment has been removed by the author.
ReplyDeleteÚjra itthon:)....Márta, egyszer csak összehozunk egy találkozást...legalábbis én szeretném.
ReplyDelete...És olyan szép, amit vállaltok, amit tesztek!
egy copfos kislányból lett 1 + három, a kopott derekú könyvek és a nyuszi képe megható, pedig nem is volt még olyan régen, amikor Te is ilyen kis copfos voltál.
ReplyDeleteValamelyik nap láttam egy filmet,ahol a lánykori szobájában aludt a felnőtt lány újra. És újra rádöbbentem,hogy mennyire nem szabad a már elköltözött gyerekeink gyerekszobáját megszüntetni.Főleg a lányokét....
ReplyDeleteMostanában gyakran érzem, hogy késésben vagyok. Így késve is, megírom, hogy már vártam ezt a bejegyzést, mert Anyu mondta, hogy otthon voltál. Akkor arra gondoltam, legyen neked is részed majd ilyen szép szülinapi ajándékban!
ReplyDeleteSzép vasárnapot!