Már hétfőn is virágoztak ám. Csak híján vagyok kissé mostanában a békés magánéletnek, ezenkívül egy halom apró elhibázott - feleségként, anyaként, s kitudjamégmiként nyújtott - gesztus felett tépelődöm nap mint nap, valamint arra gondolok, fog-e vajon szeretni így még valaki. A mindennapi kis harcok, melyeket kényelmesebb lenne szemlesütve elkerülni ugyan, megtépázzák a ragyogást.
Minden nap arra gondoltam: legyenek akkor a pünkösdi rózsák az ünnep. És legyen az is, ahogy majd írok róluk. Nekem ünnep a virágok és az írás. Mindig ugyanaz a téma.
Tegnap este egyenként levágtam a már földre hajló virágokat, majd vázába tettem őket, hogy szép legyen a vasárnap reggeli ébredés. A késő este még utolsó nekifutással valamennyire rendberakott konyha és nappali, a kis asztalon az óriási rózsaszín virágok, ahogy besüt rájuk a Nap - ez ünnep, remény és erő. Ez az igyekezet, ez a fáradozás, ez az időnkénti elkeseredés, s a mindent átölelő szépség : ez az emberi élet, melynek minden napjáért érdemes hálásnak lenni.
Én ebben hiszek, még akkor is, amikor egyáltalán nem.
God will make a way where there seems to be no way
He works in ways we cannot see, he will make a way for me
He will be my guide, hold me closely to His side
With love and strength for each new day
He will make a way, he will make a way.
Olyan gyomyoruen leirtad ezt ujbol Marta!
ReplyDeleteS amikor neked ünnep, nekem is van, miről írnom. :)
ReplyDeleteEz a kissé megfáradt rózsaszín szívemnek kedves.
ReplyDeleteA mindennapi kis harcaink, elhibázott gesztusaink pedig foglalkoztatnak, éppen aktuálisak nálam is, de az is lehet, hogy jelen vannak mindig, mert így teljes az élet. Mégis tépázzák azt a ragyogást, amit végre elérünk!
This comment has been removed by the author.
ReplyDeletebocsa, elhibáztam, próbáltam javítani, de az már nem az igazi (fényem csorbul:)))
ReplyDeleteazt akartam mondani, hogy a 3. kép az nagyon telitalálat számomra: a színek, a rozsdásodás, az újságpapír, a dús virágpompa
sokáig nézegettem, a
aztán elmentettem magamnak, hogy máskor is ránézhessek, és eszembe juttassa szerénységed
ezt az éneket talán egyetemista koromban hallottam először és azóta is nagyon szeretem. jó volt most együtt énekelni a kórussal :)
ReplyDeleteköszi :)
A karmesterünk mostanában fedezte fel a Oslo Golspel Choir-t, és ennek következményei vannak az új énekeinkre nézve ...:))
ReplyDeleteSzia Márti,
ReplyDeleteolyan jó itt Nálad. Szép zenék, szívet melengető írások. Köszönöm! És gyönyörű napot kívánok Neked és a családodnak is.
Klaudia