Viszonylag átlagosan telik a november. Bajlódom én is néha, mint mindenki más, a gyerekneveléssel, a házimunkával, a tanulással, a mindenséggel. Csodálatos gyerekek, csodálatos mindenség egyébként, a házimunka na az nem csodálatos, azt egyszerűen csak meg kell csinálja valaki. Hiányzom én is magamnak azokból az időkből, mikor mindenben látok valami szépet, izgalmasat.
Még jó, hogy szabad unalmasnak is lenni, kopárnak és ködösnek, mint amilyen éppen odakint a táj is. Szabad kicsit morcosnak lenni. Szabad elfáradni. Szabad csak ülni szótlanul, és...csak ülni, ha már volt annyi lótás-futás. Hajnalban majd meginni egy csésze finom, forró kávét, de még előtte aludni valamennyit. Szabad aludni.
(Tudtátok, hogy a macskáknak sokkal több alvásra van szükségük, mint az embereknek? Mici például ilyen hidegben átalussza kis kosarában az éjszakákat, s a nappalok felét-háromnegyedét is. )
A világnak Tőled lehet más számít, mint a zongorajátékod, de Neked, neked számít! S amilyen leszel a zongorázástól, az számít a világnak.
ReplyDeleteAztán...neked is hiányozna már, ha nem...nem?
Jól fülöncsípted ezt a novemberi hangulatot amúgy. Kávéstól!
Jajjj Márta, úgy-e tudod, hogy fontos vagy itt egypár emberkének, s magad körül, hogy adsz, adsz, adsz magadból? Én köszönöm.
Olvaslak, hallgatom a zenét, nézem a képeket, és keresem az új konyha részleteit.
ReplyDeleteJó, hogy írtál, még mielőtt elmentem volna aludni, elcsíptem a bejegyzésed.
Én is köszönöm!
jaj Marta,hadd csatlakozzak Erzsebethez,hogy hat koszonom en is.tiszta szivbol.es mindig.csak mindig magamban...ki tudja,meg hany kopar,kodos emberke mosolyog magaban halasan mikor olvassa a soraidat...?Te ado Marti :) szep almokat,ha meg olvasod ezt! Zsuzsi
ReplyDeleteNet-kóborlásaim egyike közben, egész véletlenül (? van ilyen ?) "találtam rád" - örömmel foglak olvasni a jövőben !
ReplyDeleteSzeretnék Mici lenni!!!!!!!!!!!!!:)
ReplyDeleteA zongorázás neked kell.....
Mécseseket már a munkahelyemen is gyújtok,nagyon kell.
Nagyon vártuk már újabb bejegyzésed....
ReplyDeleteAranyos,sokatmondó gondolat:"hiányzom magamnak,abból az időből,amikor...."(úgy érzem soha nem tudnék ilyen gyönyörűségesen fogalmazni)
Köszönjük szépen az inspiráló bejegyzésed(nekünk,kik olvassuk bizony sokat számít,mégha nem is ismerjük egymást személyesen)
Balatonról.
"mintha számítana a világnak, fogok-e én tudni igazán szépen zongorázni valaha" hisz magadnak csinálod, nem?
ReplyDeleteAz írásaid meg nekünk (is)... :-)
Szabad mindazt, amit leírtál, szabad!!!
Ó, köszönöm, Márti!
ReplyDeleteSajnos nem ismerjük egymást, de bárhányszor olvaslak, mindig az az érzésem, hogy mégis... :)
ReplyDeleteMire jó, mire jó? Hát Neked jó, nem? (ez már az új konyha?)
ReplyDeleteNagyon örültem soraidnak :)
ReplyDeletePersze, hogy nem tudok újat mondani...s ez ugye, csak nekem számít. Micsoda konyha, próbálom hozzád képzelni:)
ReplyDeleteS még sok-sok szép gondolat, érzés, mi mindig átjár, ha itt vagyok.
A kedvességetek nagyon feltölt, köszönöm nektek!
ReplyDelete(N., igen ez már az új konyha!)
én is köszönöm, kedves Márta! nagyon tetszik a konyhád...:)
ReplyDeleteNéhány hónapja találtam Rád én is, és azóta kész lelki feltöltődés olvasni soraidat. Köszönöm.
ReplyDeleteÉrdekes volt visszanézni, hogy a kezdeti bejegyzéseidhez képest mennyit változott (fejlődött) a fogalmazásod.
A fehér konyhabútor gyönyörű!!
Szép napot,
Dóri
Azok a horgolt Micik ... :D Üdv Lele
ReplyDeleteÓ, de vártalak már! Nagyon szép a konyhád, szép benne a mécseslángod,. a csokrod, az erdőd, szépek a macskák is, de a legeslegszebb az utolsó bekezdés finom, kedves gesztusa, hogy megengeded a novembert magadnak! De jó lenne ilyen gyöngéden szeretni magunkat...
ReplyDeleteSziasztok! Köszönöm!
ReplyDelete(A macskákat Anna horgolta a kis unokatestvéreinek, mielőtt elküldtük őket, muszáj volt megörökítenem. A legszebb cicák a világon!)
De jó, milyen ügyes!!!
ReplyDelete(a csésze meg majd előkerül, így másodszor is meglepetés lehet - talán pont ezért bújt el :-) )
Gratula az új konyhabútorhoz!! :) szép lett!
ReplyDeleteés köszönöm az írásodat, mint mindig, picit mindannyian magunkra ismerünk, magunkra lelünk benne :)
Ó, a River flows in you... erre vonultam le a menyegzőnkön a tó partjára... valami csodálatos zongoradarab.
ReplyDeleteÉn most a kertészkedéssel vagyok úgy, mint te a zongorával... "Lesz-e valaha igazán szép kertünk?" De ma is eszembe jutott, hogy a kis növényeidről mennyi szépet is írtál már itt :)
Én a River flows-t nem is ismertem eddig, de most Sárával játsszuk, ő fuvolával, sőt Annának is megvan a gitárkotta, hát az a helyzet, hogy ők ügyesek, én meg egy kis béna csiga vagyok, de nem adom fel. :)
ReplyDeleteÉs igen, lesz szép kert is, és csak néha fordul elő, hogy nem látjuk értelmét semminek.
Ó, gitárkotta is van hozzá? Ezt nem is tudtam. Nem a neten találtátok esetleg? Én is úgy megtanulnám...
ReplyDeleteTesóm tudja zongorán, valami gyönyörűen...
Tudod, a megtett út legalább annyira fontos (néha talán fontosabb is), mint maga a cél. Nehéz lecke sokszor, én legalábbis nagyon rossz nebuló vagyok,de utólag mindig rájövök, hogy ez így van.
És igen: már látom a napokban elültetett krókuszokat, téltemetőket, tulipánokat, stb. amint kibontakoznak és szép lesz tőlük a kis kert :)
És köszönöm!
Nincs kifejezetten gitár-kotta, hanem csak oda vannak firkantva az akkordok. Ha érdekel, ezeket el tudom küldeni, nem túl jó minőségben, (nincs scanner-em, csak lefényképezni tudom), de ha kell, akkor örömmel...
ReplyDelete:) de aranyos kiscicák... ilyen bejegyzés után, megnyúgszom, hogy nem csak én vagyok az, aki néha kedvetlenül, lelkesedés nélkűl végzem a mindennapi munkát. Persze, azért jó, ha van lelkesedés, de azért bele is fáradhat az ember lánya. Amúgy én is lesem, hogy változott végűl a konyhád... :) további szép őszutót, télelőt, vagy aminek lehet nevezni a mostani időszakot. S üdv a lányoknak is és Tibinek.
ReplyDeleteszerintem is, és ne vedd kérésnek, vagy parancsnak mégúgy se, de én is szeretnélek gyakrabban olvasni, és emlékszem tavaly (meg azelőtt, meg azelőtt:)))
ReplyDeletede ugye nem haragszol meg: ANNYIRA VÁROM A 24 NAPOS NAPONKÉNTI BEJEGYZÉSEIDET:))))))szinte ezért (is) várom dec 1-et:)
bocs
Én is várom az adventet a blogod kalendáriumod miatt is.
ReplyDeleteTermészetesen "blogos kalendáriumot" akartam írni, de a várakozás örömében félreütök.De tényleg,olyan jó mindig tudni adventkor, hogy lesz tőled írás naponta. Most ráadásul előtte jól ki is éheztettél minket.:-)
ReplyDelete:)
ReplyDeleteIgen, a cicák nagyon jó kis gazdákhoz kerültek, minden alkalommal úgy ragyog tőle az arca Larácskának is, mikor újra meg újra rátalál. köszönjük! és boldog adventet:)
ReplyDelete