19.

Ma hajnalban kissé nyomorultul és túl későn ébredtem, ennek következtében aztán kénytelenek voltunk többet szaladni az éppen kikanyarodó iskolabusz után, mint valaha. Mind hosszabb az idő, míg így a reggelenkénti szétesettségből megszületik az a teljes valaki, aki amúgy vagyok is, ha egy ritmusban létezik a test, a lélek, az agy, hát főleg ez a bonyolult női agy...
Rend körülöttem nincs. Viszont itt van bennem az öröm, mert ez a sok szétszórt gombolyag, gyöngy, festék, ragasztó és csillámpor, amik lehetetlenné teszik egy rendezett otthon látszatának megteremtését,  mind-mind a kreativítás és szeretet bizonyítékai.  Ajándékok készülnek egymásnak és egy-két szomszédnak. Ezenkívül mindahányan hozunk valami kézzel-nem-megfogható ajándékot is a közös ünnep fényének emeléséhez, így - ha jól tudom- lesz majd: gitározás, versmondás, egy saját történet felolvasása (feltéve ha kitalálódik addig a történet), zongorázás, én pedig Tolsztojtól a Pánov bácsi karácsonyát fogom felolvasni. Hogy végül mi lesz, s mi nem lesz, az még a jövő titka - de nálunk mindenképpen beszámítják az elképzelést és igyekezetet is.
Jó lenne főzés közben vagy valahogy végighallgatni még Bach Karácsonyi oratóriumát, de ezt esetleg apró részletekben, ha egyáltalán...Pedig nagyon szép, a szövege pedig egyenesen gyönyörű:

Wie soll ich dich empfangen 
Und wie begegn' ich dir? 
O aller Welt Verlangen, 
O meiner Seelen Zier!
O Jesu, Jesu, setze 
Mir selbst die Fackel bei, 
Damit, was dich ergötze, 
Mir kund und wissend sei! *

* Hogyan fogadjalak,
s hogyan közelítsek hozzád? 
Te, kit az egész világ áhít, 
ó, lelkem ékköve!
Ó Jézus, Jézus, mellém
helyezd világító fáklyád!
S hogy mivel gyönyörködtesselek,
tudasd velem!