20.

Mintha kezdeném úgy érezni magam, mint a kicsi királylány a Grimm mesében, akinek hat esztendeig nem volt szabad beszélnie, miközben az átok megtörése okán hat inget kellett megvarrjon csillaghúrból hat hattyúvá változtatott bátyjának, s akárhogy igyekezett szegény, a legutolsó inget nem sikerült befejeznie, így egyik királyfinak élete végéig hattyúszárny lógott a fél karja helyén.
Kötött-varrott ajándékok készülnek a gyerekeknek ugyanis, s nem az ő hibájuk, hogy hárman vannak, mert akárhányan lennének, a legutolsó margóján mindenképpen úgy érezném, gondolom én, hogy ezzel már képtelen leszek elkészülni.

A legnagyobb igyekezet ellenére: amit emberileg tenni tudunk, csupán töredék. Az ember itt kevés a szeretetre. Ennyire telik. S ezt pontosan tudva csak azzal  a reménnyel lehet mégis nekiállni kötni, írni, barátkozni, tanulni, dolgozni, szóval élni  - mennyi bátorság kell a leghétköznapibb élethez is akár! - hogy töredékeink időnként csodálatosan  kiegészíthetik majd egymást.
Még mindig jobb, ha a királyfi fél hattyúszárnnyal él, - mert legalább él, és emberi életet él.
Az szeretetből hozott áldozatnak akkor is van értelme, ha egyébként semmi értelme.

Nem lenne mégis sokkal jobb biztosra menni?(Egy a biztos: ha nem kezdek neki annak a lehetetlen csillaghúr-ingnek, a bátyám hattyú marad, míg él. Minden más, szóval akármi más csodálatosan bizonytalan marad az utolsó percig.)
Nem-e kell vajon előbb mindent jól megérteni mielőtt hinni mernék?
Nem. Csak menj és éld, amit nem értesz.
Just do it.