Vannak napok, amiket egyszerűen csak ki kell bírni.
Engem viszont lelkesít, hogy ennél valamivel többre is képes az ember.
Az mindenképpen kellemes, ha nem kell megszakadni, és jut idő magamra, és jó a hangulat, és levelet hoz a postás, ésésés...de titokban abban reménykedem: ezeknél kevésbé felszínes célok is vezetnek azért, mikor hajnalonként kikászálódom az ágyból, majd nézegetem egy kicsit az utcai lámpák fényénél sűrűn kavargó hópelyheket, míg iszom egy kis forró kávét.
Közben arra gondolok, hogy hideg van, és sűvít a szél, s ha eláll, menni kell havat lapátolni. Hogy az élet nem áll meg csak azért, mert igazán zord a tél. Hogy bármit is hozzon a mai nap: köszönöm, ha türelmet és bizakodást tanulhatok nehézségekből.
Semmi sem magától értetődő. Minden nap ajándék.
köszönöm,
ReplyDeleteGondoltam rátok tegnap, amikor hallottam a Németországban dúló szélviharról a rádióban. Milyen volt Nálatok?
ReplyDeleteés igen, minden nap ajándék...
Én este tíz után autóztam hazafelé, mikor megérkezett ide a vihar, majdnem lesodort autóstól az útról, a hó pedig vízszintesen esett. Aztán egész éjjel rázta a házat, és még most is. Az a jó benne végülis, hogy értelmetlen lenne most kimenni havat lapátolni, ráérek később is.
ReplyDelete:) szép ajándék-napot Neked
ReplyDeleteUgy van Marta , minden nap ajandek, de nem mindig eljuk ugy meg mintha az lenne!
ReplyDeleteOh most latom milyen viharnak vagytok kiteve,nalunk csak eppen fuj es maris sok!
ReplyDeleteÉs mennyire erős az ember, kibírja-e, hogy a nehézségek között is helyes legyen...? Sokszor gondolkodom rajta, bár hol vannak még a nehézségek...Szeretettel gondolok rátok.
ReplyDeleteÚgy gondolom, annak is van értelme, ha nem tudunk helyesen reagálni. Kell hogy legyen valami értelme, és nem az, hogy reménytelen esetek vagyunk...Kicsit megértőbbek leszünk talán, nem tudom...
ReplyDeleteKöszönöm :)
ReplyDelete