Wednesday, September 3, 2014

Megérkezett az Ősz.

Odakint sár van és hideg, s mint mindig, az öröm ismerős érintésével fogadom a változásokat. Ez a legkedvesebb évszakom.
S mert nem csak kenyérrel él az ember,
 a leglehetetlenebb helyeken - akár az asztalról lecsorgó rendetlenségben, a pocsolyákban, a csőtörés után mintásra száradt plafonban: szóval életem hétköznapi költészetének megannyi színhelyén - megbúvó szépség éltet, s az olyan mondatok, mint amilyet ma reggel mondott a tanácsadóm a Munkaügyi Hivatalban:
"Hölgyem, az ön esete nehéz. De nem reménytelen."


10 comments:

  1. Márta, az utolsó kép a hétköznapjaink horizontja fölött "lebegő" Krisztussal mestermunka, kiállításra való. Gyönyörű!

    ReplyDelete
  2. " nehéz de nem reménytelen" ...biztosan nem könnyű, de türelemmel minden elérhető! Szorítok és imáimba belefoglallak, hogy a reménytelen reménnyé váljék!

    Szeretettel,
    P.

    ReplyDelete
  3. Jó visszatérni Hozzád Márta! :) megvallom sok van a vállamon és semmilyen blogra nem volt jó ideje se erőm, se időm. A munkaügyi Beraterin dolog szinte szóról szóra nálam is elhangzott nemrég :-D

    ReplyDelete
  4. A "nehéz, de nem reménytelen" kecsegtetően hangzik. Annyi lehetőség van benne! Az én kedvenc évszakom is az ősz. Számomra az ősz ben van a legtöbb gondolat, belső monológ.

    ReplyDelete
  5. Utolsó mondat, utolsó kép..rímelnek! Reménykedek veled.

    ReplyDelete
  6. Köszönöm nektek!

    Számomra is egyértelműen reménykeltő az elhangzott mondat,- én tudom, hogy semmilyen téren nem vagyok könnyű eset.

    Hajni, lehetséges, hogy jól betanulják ezt a mondatot a Berater-képzőben, és mindenkinek ezt mondják.:)

    ReplyDelete
  7. Nagybetűvel írtad az ősz szót. Tehát: Ősz.
    Meg is érdemli!

    ReplyDelete
  8. semmiképpse reménytelen!!! (persze a munkaugyi szempontokat nem ismerem), de egyébként biztos nem az!!!! :)

    ReplyDelete
  9. szerintem sem :)
    tudtam, hogy nehéz lesz, nem vagyok meglepődve.

    ReplyDelete