délelőttöt azzal töltöttük, hogy kincskereső játékot szerveztünk a kisasszonyoknak - ama leheletnyi generációs összezördülést feloldandó, ami az okostelefonok használatának időtartamát, majd a többszöri kérlelés után sem-levitt szemetet illeti - s melynek közepette igaz, hogy nem roppantak össze az idegeim, de azért majdnem.
Nem az én ötletem volt a telefonokra feltöltött gps-program, - ha már telefon, használjuk okosan - a cetlik sem, amiket kövek alá, fákra eldugtunk, de segítettem előzetesen bejárni a terepet, s én jegyeztem fel a koordinátákat, majd része voltam a kétszemélyes, a keresést kissé távolabbról felügyelő csapatnak is.
A kincs? Az itthon ebéd helyett (mégis kinek lett volna ideje főzni?) ránk váró tábla csokoládét, fél zacskó gumicukrot, s némi pattogatott kukoricát leszámítva?
A kincs ma egy kreatív és nálam kissé higgadtabb apa volt. Mi is lenne velem nélküle.
Nahát! A mi mai csodás napunk is egy kreatív és higgadt apának köszönhető - Dobogókőn jártunk. :) Milyen jó, hogy vannak! ;)
ReplyDeleteGYONYORU KEPEK!
ReplyDeletede szép...úgy az egész nagyon :))
ReplyDeleteés látom nálatok már igazi ősz van, kabátos,
itt meg 28 fokos nyár volt ma
Árad belőle valamiféle.... nyugodt, irigylésreméltó szép hangulat. (A mohás fatörzsön ücsörgő lány fotója csudás!!!!:) )
ReplyDeleteMindig jó programokat szerveztek a gyerekeknek és önmagatoknak, vagyis a családnak.
ReplyDeleteSzép, emlékezetes gyerekkoruk van.
Te pedig, Márta a második kincs vagy a családodnak, aki észreveszi és értékeli az első " kincset" :)
ReplyDeleteSzép vasárnapot !
Nagyon értékesek az ilyen együtt töltött délelőttök :)) Ha másra nem is, de ezekre, biztos.
ReplyDeleteJaj de jó ez, jaaaj, énisénisénis...
ReplyDeleteCsodaszép az első kép!!!!!!!!!!!!!
ReplyDeleteRitkán irsz róla. De lényegesen :)
ReplyDeleteRitkán, de mindent elárul ez az egy mondat ...
ReplyDeleteMilyen kincset találtam! Igazi kincsek vagytok!
ReplyDelete