1.

Az adventi naptárunk idén utolsó pillanatban készült el. Miután annyiszor elmondtam, idén már tényleg túl nagyok ahhoz, hogy készen vett nyitogatós csokisat kapjanak, saját készítésűre, bocs, de nincs időm, s különben is, vegyünk inkább abból a pénzből meleg zoknit karácsonyra a menekülteknek - egyszóval, az összes logikusnak tűnő érv után mégiscsak készítettem egyet. Számozott zsákocskákkal, benne dióval, mogyoróval, édességekkel, szívet-lelket építő mondatokkal...
Mert a gyerekek sose lesznek túl nagyok egy kis csokoládéhoz.
S lett légyen bármi: Advent idén sem marad el. Itt a blogon sem.
Legfeljebb kissé tökéletlenebb lesz, valamivel hiányosabb, a fontossági sorrendben jóval hátrébbra sorolt, s ha kimarad egy-két nap sem jön el a világvége tán.
A lényeg: hogy ne maradjon el. Főleg a szívek mélyén ne maradjon el.