Elkészültek az utolsó karácsonyi hópelyhek is. Valahova Délre viszi őket a posta, hogy valaki más számomra ismeretlen történetének legyenek pihekönnyű kellékei. Talán ott sem havazik, mint ahogy itt is aprószemű, hideg eső esik, esik, esik tán míg világ a világ, s még két nap. Idén kevés képeslapot írtam, de néhányat azért igen, mert fontos, még ha nem is biztos, hogy pont azoknak, akik nekem küldenek. Szóval biztos, hogy nem biztos.
A világ nem szimmetrikus és nem tökéletes.
Bármikor is érne ide karácsony: sose leszek készen rá.
Egyszerűen csak leteszem szép sorban
a horgolótűt,
a tollat,
a törlőrongyot,
a fakanalat,
a klaviatúrát,
mindent, ami foglalkoztat,
mindent, ami bánt, és arra gondolok:
itt vagyok, így, ahogy,
végtelenül örülök, hogy eljöttél hozzám...
Gyönyörűűűűűek!!!!!! a hópelyhek...az írásod...minden-minden....
ReplyDeleteNem kell kész legyél, hanem csak nyitott, hogy befogadjad szivedbe. Áldott hetet kívánok karácsonyig! LG
ReplyDeleteNagyon szepen fogalmaztad meg a lenyeget Márta. Hatalmas ereje van szamomra ennek a par sornak.
ReplyDeleteFel is jegyeztem emlekeztetoul, nem csak Karacsonyra, hanem foleg a mindennapokra!
Amit nem teljesítettünk, az nem is volt fontos?Tudni kell abbahagyni!:-)
ReplyDeleteFelszívom itt a bölcsességeket, megerősítem magamba azt, ami bennem is érlelődik egy ideje !
gyönyörű
ReplyDeleteköszönöm:)*
♥
Igy utolag is ......
ReplyDelete