Karácsony közeledtével, még ha csak résnyire is, de kinyílnak a szívek.
Az egy dolog, hogy olasz származású fiatal kis kolléganőm megölel, boldog karácsonyt kíván és kerek-perec kijelenti, mennyire megszeretett engem.
De mikor a világ legvisszafogottabb, legprecízebb főnöknője is kezet nyújt, és elmondja, nagyon örül, hogy itt vagyok, és reméli is, hogy nem megyek el sosem,
- ezt csak annak a régi áldásnak tudom tulajdonítani, ami, lett légyen bármennyire is tönkretéve ez a szép világ, a legváratlanabb helyeken bukkan fel, akkor is, ha felismerjük, akkor is, ha nem:
...dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat...
Marta veled orulok,s talan ok meg nem is tudjak mennyi oromot okozol nekunk nap mint nap!
ReplyDeleteLegy aldott!
:))) tudtam én , hogy a szigorú főnöknő megszeretett, már akkor tudtam, mikor írogatott neked:)))))
ReplyDeleteszeretem énekelni kánonban az emberekkel ezt:
"Glória szálljon a mennybe fel,
Jöjjön a földre a béke!
És az emberi szívbe a jóakarat.
Amen. "
:)))))))))))
Áldás vagy te magad az új munkahelyeden, akkor is ha felismerik ezt a koleganőid, akkor is, ha nem...:)
ReplyDeleteVannak dolgok, melyeknek így kell történnie. Vannak egyéniségek, akik pozitívan hatnak, és igénylik őket a többiek, mert a puszta jelenlétük is fontos a munkahelyen a jó munka mellett.
ReplyDeleteTe képes vagy megteremteni azt, hogy fontos legyél más számára, és ez így van jól.
Blogberkekben is így érezzük.:-)
Márta, veled együtt örülök! :)
ReplyDeleteNagyon örülök a sikerednek...Téged, Márta, mindenütt szeretnek, mert te egyszerűen szeretnivalóvagy :)
ReplyDeleteÜdv.
P.