21.

s miután
részt vettünk az összes éjfélbe nyúló karácsonyi vacsorán,
s végigfagyoskodtuk a jótékonysági hangversenyt a jéghideg templomban,
majd végighallgattuk az iskolai ünnepi előadást is, sőt a zeneiskolásat is,
megsütöttük a mézeskalácsokat,
megpucoltuk az ablakokat,
feldíszítettük a karácsonyfát,
barkácsoltunk adventi vásárra valót, s még ki tudja mi mindent,
mindezt a nemlétező szabadidőnkben, a hétköznapi életünk mellett,
szóval mindezek után kicsit elfáradtunk. 
te ezt nem kérted, nem várod el.
de mi emberek vagyunk, emberek között élünk, 
s mint mindenki más, mi is megteszünk mindent, 
hogy gyermekeink szeme csillogjon az örömtől.
emellett igyekszünk felhívni figyelmüket a lényegre, 
elnézést, hogy mindeközben összevesznek,
s netán lökdösődnek kicsit még a te szent házadban is.
mindig bizonytalan vagyok és túl sokat töröm a fejem, ezért
fogalmam nincs, tetszik-e neked a felhajtás, amibe itt állandóan belekeveredünk.
köszönöm, hogy zűrös dolgaim felett szemed a szemem keresi és rám mosolyog,
én legalábbis így képzelem,
bárhogy is legyen:
boldog karácsonyt,
boldog születésnapot!