23.

Hadd legyenek egyszerűek és boldogok ezek a napok. Let it be.
Ennek jegyében kissé lerövidítettem a karácsonyi süteményes listámat. Néhány apróságot leszámítva igazából egyvalamit, mégpedig hagyományosan a zserbót sütöttem meg, igaz, ezt jó nagy adagban. Az egész délutánt rászántam, mert az én süteményeim akkor igazán finomak, ha nyugodtan, kedvvel készülnek. S ha meg szabad őket kóstolni ünnep előtt is. Jut is, marad is, tényleg. Beletelt vagy tíz évembe, mire mindezt megtanultam, és nem hiszem, hogy némi hektikus, rosszkedvű készülődés nélkül is tudnám ugyanezt, amit ma.
 Semmi sem vész kárba. Mindennek, még elrontott dolgaimnak is megvan a maguk értelme.
Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, s mire utunk végére érünk, ragyogni fogunk, mint a csillagok.

Karácsonyi játék: aki először kitalálja, ki dedikálta nekem személyesen a ma postán érkezett ajándék-könyvet - ráadásul véletlenül magyar volt postásfiú is - az nyerhet, ha szeretné, egy karácsonyi képeslap sorozatot. Végül is, jó lesz majd jövőre...