Valamikor régen, némi gyors családi szabadnap-szünidőegyeztetés után lefoglaltunk egy házat Toszkánában. Aztán nem is gondoltunk rá, annyi minden történt mostanában, kinek is lett volna ideje, ereje utazásról álmodozni. Pedig utazni jó. Szabad. Lelkiismeretfurdalás nélkül, egyszerűen csak elfogadva a lehetőséget, szeretettel, örömmel.
Pontosan követve az éppen olvasott könyv (José Saramago: Die portugiesische Reise) egyik mondatát - "Bízd rá virágaidat egy hozzáértő személyre és utazz el..."* - bedobáltunk néhány ruhát a bőröndökbe, majd elindultunk.
S mert úgy gondolom, még mindig, megbocsáthatatlan lenne jegyzetelés nélkül utazni**, vagy akár csak élni, beszámoló következik. Próbálom rövidre fogni. Nem hiszem, hogy menni fog.
* Überlass deine Blumen jemandem, der damit umzugehen weiß, und fahr los. (José Saramago)
** Inexcusable to travel, or even live, without taking notes. (Franz Kafka)
Gyönyörű fotók, helyek!
ReplyDeleteSzeretem a képeidet, az írásaidat, az utazásos írásaidat, mondtam már? :) Ezek a szavak, ezek a fotók is gyönyörűek, ahogy mindig!
ReplyDeleteRöviden,hosszan, bárhogy csak számolj be rola!
ReplyDeleteNe is legyen rövid :)
ReplyDeletene próbáld rövidre fogni, csak amennyi időt ki tudsz préselni rá, gyönyörű
ReplyDeleteszeretem nézegetni:))))nagyon
Egyszerűen nagyszerű.....köszönöm...
ReplyDeleteUgye a pipacsok...? Köszönöm :)
ReplyDeleteEzt Kafka hol mondja ilyen jól? Szépek a képek:)
ReplyDeleteA naplóiban valahol...:)
ReplyDeleteNa ettől féltem:) Mert most pont nem Kafkát olvasok, így kénytelen leszek majd azt is előre venni.
ReplyDeleteHát, sírok. Tényleg, hirtelen olyan sóvárgás tört rám Itália iránt... a szerelmem múlhatatlan, és erős, mint a halál... dehát idén nem (sem) lehetünk egymáséi.
ReplyDelete