#azéletszép

A reggeleink egészen őrületesek időnként. A minap is - mivel sokan vagyunk s nagy a sürgés-forgás - nem vettem észre, hogy valamelyik kisasszony a többszörösen megismételt ébresztés ellenére is édesen alszik tovább, szóval amikor mi már kifelé száguldoznánk az autóhoz, kis - ámde még behozható késéssel elindulandó, ő még csak akkor kecmereg pizsamában lefelé, s akkor én gyorsan készítek neki egy szendvicset, míg ő nem találja az igazolványát, s mikor valahogy mégiscsak beülünk mindahányan az autóba, sehogysem behozható késéssel elindulandó, ő még visszarohan a telefonjáért, amiről elfelejtette, hogy már bepakolta.
Á.
Éveket lehetne így öregedni minden áldott reggel.
S lehetne ilyenkor nem kiabálni, nem megszidni az amúgy is épp eléggé bánatos drága gyermeket. Még akkor sem, ha újfent túl későn feküdt le, újfent rendetlen a szobája.
Lehetne ugyanolyan kedvesen, nagylelkűen és pazarlóan továbbadni a kegyelemnek bármily kis hétköznapi gesztusát, ahogy azt, észrevéve vagy sem, de mindannyian kapjuk.
Minden lehetséges.
Nálunk néha ilyen csodafélék történnek a reggeli rohanásban, s az autónk előtt hosszúfülű nyulak szaladnak át az úton, majd eltűnve a magas fűben egy ideig még látjuk, ahogy elő-előtünedeznek lebegő füleik a mező felett.