az elso (es utolso) telefonrol irt bejegyzesem. Okos, marmint a telefon, a gyerekektol orokoltem. Nem talalom az ekezeteket, s eleg hozzaernem a kis kepernyohoz, maris mindig tortenik valami katasztrofa. Olyan remenytelenul odivatu vagyok, nicht wahr? Mindenesetre, miota whatsapp-en szolok a gyerekeknek, hogy kesz a vacsora, s teszek utana mindig egy-egy masnis rozsaszin szivecsket is, azota egesz turhetoen cool anyuka vagyok.
A fotok is a telefonommal keszultek ebedszunetben. Az osz meg mindig gyonyoru. Csak fotoztam es fotoztam a mulando szepseget, hogy sose felejtsem el. Mutattam itthon a kisasszonyoknak, nekik is tetszett.
Igazabol az o vilagukba szeretnek beugrani, jelen lenni, amennyire lehet es szabad nekem is, s ha ehhez meg kell tanulnom kezelni ezt a micsodat, hat akkor megtanulom.
Lett legyen barmi.
:)
ReplyDeleteA minap a buszon mellettem egy 70 körüli nő okostelefonozott, míg én olvastam a könyvemet.. Megfordult a világ! :)
ReplyDeleteOh, milyen csodás az ŐSZ felétek :)
ReplyDeleteÉs hogy te mennyire "cool" anyuka vagy!
Gratulálok :)
:-))
ReplyDeleteMilyen gyönyörű a juharfa levele!!! Köszi a fotókat! :o)
ReplyDelete:)
ReplyDeleteazt sem tudom, mijaza whatsapp (gondolom nem vascsap)
jó csak vicceltem, de komolyan mondom, az 5 éves unokám játszik az okostelefonon valami olyan játékot ami annyira gyorsan pörög, hogy szemmel nem tudom követni, ő meg a kis ropi ujjaival villámsebesen nyomkod
meg se próbálok követni ilyen újdonságokat, főleg, hogy idegenek döbbenten kinevetnek 70 éves embereket, ha értenek valamihez a kütyükön :(
Cool :)
ReplyDelete