Végeláthatatlan tennivalós listáim gyűjteménye, olvasatlan könyveim halmaza, íratlan irományaim, félbemaradt kis kézimunkáim sora mind-mind arról tanúskodik, hogy igyekvő, tervekkel teli, jóindulatú lány lennék én amúgy.
Mindkét lábam a földön, fejem sem a fellegekben.
Listáimról már az elején kihúzom, amiről úgyis tudom, hogy úgysem.
Könyvekből ébresztőóratartót tornyozok, fonál sem horgolódik e házban s ez évben tovább már.
Drága jó, régi, nyugalmas adventek, ó.
Mégsem sírlak vissza titeket.
Az idei, így ahogy van, s benne én magam is: elég szép, elég jó.
Előttünk még az év legsötétebb napjai. Nem biztos, hogy túlélném őket nélkületek s némi gyertyaláng nélkül...
:) ♥
ReplyDeleteÍgy szép és így jó,igen..
ReplyDeleteA legeslegszebb ...
ReplyDeleteNélküled én sem...
ReplyDeleteHm, tényleg ezek az "év legsötétebb napjai" - de már csak kibírjuk, s nem is akárhogy, hanem adventi örömben - várjuk a Világosságot!
ReplyDelete
ReplyDelete"így ahogy van, s benne én magam is: elég szép, elég jó"
Őrizgetem ezt a gondolatot a magam számára is az elkövetkező napokra.
Jó, hogy leírtad.
Márta