A zserbót pedig - mint egyetlen karácsonyi süteményt, mihez még ragaszkodnék is, de nem teszem - azért nem fogom megsütni, mert sose vagyok annyi időt egyhuzamban itthon, hogy legyen ideje a tésztának összeállítódni, megkelni, majd meg is sülni.
Nem mondom, hogy nem sodródtam egyszer sem a sírás határára az elmúlt hetekben.
Nem mondom, hogy nem voltam kicsit sem irigy a kolléganőm tízféle karácsonyi kekszére.
Nem mondom, hogy nem éreztem magam soha egyedül. Vagy kimerülten. Vagy bátortalanul.
Ma este viszont ott álltam az óriási terem legvégében, ülőhelyet már nem találva, s hallgathattam a kórust, melyben az én kislányom is ott énekelte valahol, hogy: "Gloria, gloria, in excelsis deeee...(itt az ujjaival számolva mutatta a karmester a gyerekeknek, milyen hosszan kell tartani a hangot az utolsó dicsőséges betű előtt: nyolcig számolt)...ooo!"
Eljön lassan az idő, mikor félreteszek mindent. Holnap még egy utolsó munkanap. Délután még a zeneórák. Még ez, még az. Sok mindenért aggódom, sok mindennel foglalkozom. Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. S ez az egy annyira értékes, hogy érdemes minden mást félretenni érte.
Idén egyik legkedvesebb dalomat is énekeltük az adventi koncerten. Nem számít, hogy nem vagyok készen. Megtettem minden tőlem telhetőt, mégsem vagyok készen. Úgy jövök hát, ahogy vagyok. Just as I am.
"Come, now is the time to worship
Come, now is the time to give your heart
Come, just as you are to worship
Come, just as you are before your God"
Köszönöm, Márta!
ReplyDeleteMárta, köszönöm, hogy szépítés nélkül adod önmagad. Annyira tudok azonosulni veled ebben az adventi utazásban... Gondolataidat értékes ajándékok számomra. Hédi
ReplyDeleteKöszönöm, Márta.
ReplyDeleteMindig úúúúúúúúgy (8-ig számol) várom az írásaid, melyek egyszerűek és tiszták a gondjaiddal, örömeiddel együtt!
ReplyDeleteKedves Márta, de hát megvannak azok a kekszek, mert biztos akad, aki pont a Te egykor közzé tett recepteid alapján sütött erre a karácsonyra. Nem beszélve a tavaly mutatott fatörzs mécsestartókról: mi idén azokat készítettük el:) Áldott karácsonyt! Anna, akitől van egy meséd
ReplyDeleteKedves Márta!
ReplyDeleteTudom hogy semmi közöm hozzá,de mégis az az első gondolatom,
hogy :"muszály az a munkahely?"
Főleg mert valóban kevésre van szükség!
De nem akarom én megmondani,csak ez jutott eszembe.....(ne haragudj)
Biztos vagyok benne,hogy a te fejedben is megfordult már ez a gondolat!!!!
Szeretettel,
egy sorstársad
"Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre." Mennyire igaz! És milyen nehéz észben tartani ebben a rohanó világban! Hédi
ReplyDelete