15.

Azt akarom, hogy a lányaim legyenek gyönyörűek, műveltek és jók, hogy csodálják, szeressék, tiszteljék őket, hogy derűs ifjúság után jól és bölcsen válasszanak társat, hogy hasznos és örömteli életet éljenek, olyan kevés gonddal és bánattal, amennyit Isten jónak lát rájuk mérni...
Hozz örömet ebbe a házba, hogy megtanuld, milyen légy a saját otthonodban; és ha nem kínálkozik ilyen, akkor is megtanulod, hogy itthon legyél elégedett. Egy dolgot ne feledjetek, lányaim: anya mindig a bizalmasotok, apa a barátotok lesz, és mindketten abban bizakodunk, és azt reméljük, hogy a lányaink, akár férjhez mennek, akár nem, életünk büszkeségei és vigaszai lesznek.
- Azok leszünk, édesanya, azok leszünk! - kiáltották tiszta szívből, majd pedig jó éjszakát kívántak egymásnak.
( részlet Louisa May Alcott 'Kisasszonyok' c. könyvéből)

A mi adventünkből nem hiányozhat a Kisasszonyok c. könyv, a filmet is minden egyes évben megnézzük, s hiába zokogtunk Beth halálán a múlt évben is, és azelőtt is, egészen biztos vagyok benne, idén sem marad szem szárazon. Múlt évben megvettem a könyvet angolul is, s a legkisebb kisasszony - aki mellesleg épp teljesen rövidre vágatta a haját, s minden nap megkérdezi, tehet-e piercinget az orrába, de nem, nem tehet -, éppen ezt olvassa. Mert hiába a kicsit régimódi stílus, van valami időtálló ebben a könyvben, s a mondatok, amiket annyiszor felolvastam nekik, olyanok, mint a kicsi magvak. Egy idő után kikelnek, szárba szökkennek, virágot hoznak, s örömet, nem valahol máshol, nem valaki mással, nem valamikor máskor, hanem itt és most, ahol éppen vagyunk, nekünk. Nekem legalábbis ez jutott eszeben, mikor egy fáradt adventi délutánon munkából hazaérve ünnepien megterített asztalhoz, finom ebédhez ülhettem le.

A mai nap annyiban különleges itt a blogon, hogy ma lesz ajándék is.
Ennek az a története, hogy valamelyik kisasszony addig kérlelt, míg beleegyeztem, hogy ideadja előre a nekem szánt karácsonyi ajándékát. Mert annyira örült neki, hogy nem bírt vele várni. Az ajándék egy frissen megjelent dvd volt, s egy olyan film van rajta, amit mi ketten néztünk meg moziban a múlt nyáron, s utána még sokáig beszéltünk róla. Mikor megláttam az ajándékomat, én is elővettem azt, amit neki szántam: ugyanazt a dvd-t. S mivel ő saját magának is megvette, most van egy plusz példányunk. Gondoltam rá, hogy megajándékozok vele egy személyes jóbarátot, vagy egy olyan blogolvasót, akiről úgy érzem, mindig törődik velem. De a gyerekek inkább azt szeretnék, ha kisorsolnánk itt a blogon, mert biztosak benne, ha számunkra ismeretlen személyhez is kerülne, az azt jelentené, hogy annak a személynek éppen szüksége van egy ilyen szép ajándékra.
A film Ferenc pápáról szól, az egyik legjobb német filmrendező, Wim Wenders rendezte, van rajta magyar, angol és német felirat is, és csodálatosan szép.
Kisorsolni azok között fogjuk, akik ma éjfélig egy jó szót hagynak ennél a bejegyzésnél. Mert biztosak vagyunk benne: olyan személyhez fog kerülni, akinek ezen a karácsonyon különösen is szüksége van valami szépre, valami jóra.