A szép nyomában.

Aktuális, vissza-visszatérő kedvenc színem a sárga. Kislányként is az volt, egyedüliként a barátnőim között. Különösképpen szeretem a sárga virágokat. Nincs szebb egy boglárkával borított rétnél, szemerkélő esőben. Hiába hogy olyan törékenyek az egyes szálak, mégis világítanak, belső fényük van. Mint az emberi léleknek. A jóság legkisebb érintésére kinyílunk, világítunk, belénk ültetett, feltörni vágyó fénnyel. Nem tudom mással megmagyarázni a többé vagy kevésbé, de hitem szerint mindenkiben ott élő sóvárgást a jóra, a békülésre, az élet szeretetére.
Az asztalnál ülve figyelem, ahogy a kicsi vázában három szál martilapu virág  az esti fény eltűnésével párhuzamosan elkezdi összehajtogatni önmagát.
Este van. Aludni tér a szép.